A bodzafa már zöldellő levelet hajt,
átadja magát az éhes langyos szélnek.
Szeméből a hűség harmatos fénye hull,
a testté lett tavasz rikolt az erdőben.

Pamacsszerű felhők párban kergetőznek,
az ég tiszta kékje elhagyta a hajnalt.

A havasok még utána kiáltanak
az eltávolodó, éledő vidéknek.

A madarak csőrében hangra kiáltanak
az eltávolodó, éledő vidéknek.

Melegség kelti életre karjaimat,
virágígéretben csillogó szememet.
A sóhajok földjén jár már a kikelet.
idenézz! A bodzafa nekünk integet!

Fazekas Imre Pál az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa. "Félve néztem szét a világban. Mit keresek…