Jalta szépséges szállodájában töltöm társaimmal tartalmas napjaimat. Krím-félszigeti vendéglátóinkra nem lehet panaszunk. Roskadásig terített asztalunkon minden finomság megtalálható. Eszünk-iszunk annyit, amennyi belénk fér. Nappal kirándulunk, nevezetességekben gyönyörködünk. Történelmi múltjuk bemutatásán ámulunk, ottani kollégáinkkal eszmecserét folytatunk.

Este szépen felöltözünk. Mi csajok kisminkeljük magunkat, úgy megyünk le gyomrot tölteni. Lábaink élőzene hatására vidám táncot ropnak.

Jevgenyij, Valentina és a többi ottani csodásan szórakoztatnak bennünket. Gyakori tósztjaik közben ürítésre emelik vodkás poharukat. Illik koccintani velük. „Tri vodka!” – mondogatják nekünk, arra utalva, hogy legalább három pohárral kell fogyasztanunk nemes nemzeti italukból. Öntik is rendesen.

Soha nem bírtam az alkoholt. Ásványvizet töltök magamnak, s mikor kínálnak, azt mondom, hogy vodka van benne. Ez mindig beválik.

Szerda este van. Fáradt vagyok, álmosság gyötör, fáj a fejem. Mégis lemegyek megenni az ételem javát. Mulatozásunk várhatóan ma is éjszakába nyúlik. Nem vagyok hozzászokva. A krímieknek kedvence vagyok, szemmel láthatóan igénylik a jelenlétemet.

Készülődöm. Kosztümöt öltök testemre, füleimet, nyakamat ékszerekkel díszítem. Szobatársam figyelmeztet, hogy fülbevalóim felemásak: egyik fekete, a másik sötétzöld. Nem vettem észre.

Kezdődik a buli. Nyakláncom kiesik a nyakamból. Gyöngyszedőkké vált cimboráimmal az asztal alatt találkozom, a székek környékén is látni néhányukat. Krímieket is. Megvan az összes kis golyó! Most nem fűzöm vissza, majd otthon.

Továbbra sem vagyok friss. Fáradtságom fokozódik. Szomjúság gyötör. Szemem az előttem álló üvegekre réved. Egyiket megemelem, s poharamba töltök a benne lévő szomjoltóból. Nagyokat kortyolok. Folytatnám még, de érzem tévedésemet.

  • Úristen! Ez vodka volt! – kiáltok fel.

Mindenki rám néz. Én meg az üvegekre. Egymás mellett áll a „kristalnaja voda” és a „kristalnaja vodka”. Mindkettő színtelen. A voda magyarul vizet jelent. Eltévesztettem, nem olvastam el a „k” betűt. Víz helyett vodka. Ez igen! Szólok magamnak:

  • Ne mozdulj!

Nem mozdulok. Csak ülök és nézek. A hangok egyre távolabb esnek tőlem, nem hallok, nem látok. Eltelik egy óra, s megrázkódom.

  • Ez mi volt? – kérdezi a velem szemben ülő férfi.
  • Felébredtem – válaszolok.
  • Aludtál?
  • De nyitva volt a szemed!
  • Tényleg? Ezek szerint tudok nyitott szemmel aludni – mondom, amire harsányan nevet fel az étterem emberiségének színe-java.

Én meg örülök, hogy újabb képességemnek örülhetek. …mert állva már elszunnyadtam egyszer…

 

Nyíregyháza, 2019.08.14.

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken, egy nyolcgyermekes nagycsalád harmadik leányaként születtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a…