Mit viszel csőrödben, kismadár? –,
kérdi, s míg válaszára vár,
az apró teremtmény vállára száll,
és csőréből a mag az ő lelkébe hull.
 
Az ember tudta, a madarat ki küldte,
lelkébe az öröm magját elültesse,
ott meggyökerezzen, szépen növekedjen,
virága teremjen nemes gyümölcsöt,
mellyel borús lelke éljen,
s örvendezve nyíljon a teremtett világra,
szépsége legyen örömök forrása.