Égen időző Isten hű szolgája
melegét ontja a domb oldalára,

hol hamvas gyümölcsök érnek a fényben,
buja bokrok ágán fürtökbe fűzve.

Mélyről eredő gerincük tartását
zúgó zivatarok meg nem ingatják.

A gömbölyded szemek, mint szomjas lelkek,
isszák az áldást, mit az ég teremtett,

s miképp a szent emlő éltető teje,
csorog teljes testük gyógyító leve.