Elmúltam hetvenegy, felnőttként még nem volt szeretet napja…
De! Sokszor éreztem, hogy elkapott a létem halál-karma…
A messzi égből nem hullott rám áldás és főként szeretet,
Így nem is tapasztaltam meg a mannafogyasztó életet.

Felmentést ad, ha sírhalomra borulok…
Akkor a kert végébe, egy nagyot ások…
De, én azt hiszem, a sorsom… immár mállok!

(3 soros-zárttükrös)
Az életharcok állati színterén, csatákat rendre vesztettem,
Életemből, már kezdő serdülőkor után lett, végleg elegem…
Az életharcok állati színterén, csatákat rendre vesztettem.

(Senrjú)
Mit tehetek én?
Nincs kiút… én nem látom.
Hetvenegy múltam.

Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc