Az erdő felett sötét füstfelhő száll,
ijedtében röpül az összes madár.
Zakatol az öreg gőzös, kanyarog,
tőle szinte félünk, annyira hangos.
A sínpályához kötött minden lába,
itt- ott megáll a végtelen pusztába.
Nem pályaudvari a megállója,
nincs más neki csak a nyárfa árnyéka
Itt várják már a felszálló emberek,
vannak kik lovaskocsival érkeztek.
Lehet hintó, vagy akár lőcsös szekér,
azzal jön, ki most a városba betér.
Hajmeresztő füttye az időt jelzi,
régi útját azonnal újra kezdi.
Csikorgó zaka-zaka-zakatolás,
száll a füst, tart a döcögő utazás.