Kulacs az oldalamon lefetyeg,
Benne a csend hangja már egyveleg.
Vizem már elfogyott, úgy szomjazok…
Kutat keresek, hol majd ihatok.

Lélek is szomjas, ki ne száradjon… itatni kell.
A réten a fű is… nagy eső után kizöldell!

Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc