Vid ispánnak csalárd lelke
Salamont igaztalan tettre vezette:
Géza herceget űzze messze,
Ország övén két kardél, akár a kígyó nyelve!
Salamon király az ország 7. királya
E lexémák kelyhét cseppig kiivá,
Mire a méreg szétterjedé az ő szívében,
A csillagos ég bársonyos csendjében.
Salamon szíve ettől feketére változa,
Dörzsöle tenyerét a hitvány Ispán:
Erdélyt már kezében is érezé.
A király Vid tanácsát vakon követé.
Salamon Magyarország 7. királya,
Trónra gondola, vére ellen támada.
Isten néki időt hagya: ködöt támaszta.
Salamon evvel nem éle, szíve sötét marada.
Másnapon vér a vérrel megütközék,
Salamon Géza ellen fordulék,
László Morvát hoz erősségül,
Menekül a király reménységül.
Salamon életét Isten meghagya,
Csatát vesztett királyt lefogák vala,
Ellene a vád: hazaárulás vala.
Géza és László ennek okán őt börtönbe zárata.
Tettéért Visegrádon lakola.
Zárkába veték, az őrség parancsba kapá
A rabot éjjel is őrizze,
Őrök töklámpást gyújták minden este.
Fénylett a töklámpástul a vár tömlöce,
Így világítá meg Salamon töke
A Dunát is, László király parancsolására
Salamon 1081-1083-ig tartó rabságába.