Posted by
Posted in

Megbántva…

Fájdalom sikolt némán lelkedből, az idő fénytelenül csörgedez… Kapkodva kortyolsz a lélegzetből: belső démonod az, mi mételyez.   Visszhanggal égnek szózuhatagok. Mondják, kiket legjobban szerettél. Életérzésed megfagyott, vacog. Mára köddé vált emlék: nevettél?   Itt az idő újra ébredezni, – mert ajándék csupán e földi lét – ne engedd szívedet összetörni,   s ne kérdezgesd: […]

Posted by
Posted in

Évszakváltó várakozó

Ballag az ősz az ablak alatt. A teraszajtó tárva-nyitva, a holdfényes este beszaladt s körülnézett egy pillanatra.   Nyomában szilajul zúg a szél, felesel bánatos panasszal. Nem adja könnyen magát a tél, még megbirkózik a tavasszal.   Szélfútta arcán pimasz grimasz, – pedig már elég öregecske – míg föld alatt kushad a csimasz, fölötte hóvirágfejecske. […]

Posted by
Posted in

Őszi homály

Ködszőttes lódent öltött ma a táj, fázós-didergőn pislákol az ősz. – Árnyalt képek, talányok a térben – míg teheti, a lankán elidőz.   Óvatos-félszeg a napnak gömbje, párapamaccsal játszik a tónál. Csillámtündérnek ágyat veteget egy facéran libegő ökörnyál.   Hancúrozó, pajkos-lenge szélben libben-lebben egy vacogó fűszál, rekettyésből menekül a pára… bú-bánat a lélekről tovaszáll.

Posted by
Posted in

Jacintó, az ezüstszőrű, kutyafülű, bélyeggyűjtő kandúr. “Bevallani a bevallhatatlant. Irodalmi Rádió összefoglaló antológia 2019”

Jacintó, az ezüstszőrű, kutyafülű, bélyeggyűjtő kandúr. Szerbusztok gyerekek. Ma, egy cicáról fogok mesélni nektek. De nem akármilyen cicáról, hanem egy bélyeg gyűjtő kandúrról. Nos, kezdődjön a mese. Hol volt. Hol nem volt. Élt egyszer egy öregember, aki egyedül élte a mindennapjait. Nagy városban élt, de a város nyüzsgése ellenére sem volt senkije. Nem is szólt […]

Posted by
Posted in

Amiről nem álmodtam

Amiről nem álmodtam. Az álom az élet megrontója lehet Visszaadhatja, mit elrontott a képzelet Lehetnek benne visszajáró történetek Bizarr képsorok, elmúlasztott szenvedélyek Várt, vagy nagyon remélt életképek Mit,ha elmúlasztottatok, jóvátehettek Az álmok kerek történetet alkothatnak Egymást követő éjjel folytatódhatnak Átléphetnek a mindennapok valóságába Befurakodhatnak az öröm, s a bánat világába Gyermekként, majd ifjabb éveimben Bezárt […]

Posted by
Posted in

Csak változó… ez a változatlan! 1/2.

Csend-filozófia – első változat, zsengén fiatal szerzőtárssal… Elmeditáltam csöndben ülve, míg élek, addig vagyok, nem változok… Meditáláskor be kéne menni a csöndembe, kulcsot nem találok. Lépcsőkorlátnak támasztom a hátam, magamban nagy rendet sikálok… * Billentyűk szólalnak, Ajtó előtt megállok most. Bekopogjak -e? Ne? * A csöndemben nincs is sikálatlan, De a bensőm nagyon kitáratlan… Lesz […]

Posted by
Posted in

Simogatás

Simogatás Letérdelt az ágy elé, keze lassan végig siklott a takarón. Felesége hálás tekintettel nézett rá és nagyot sóhajtott: – Ez nagyon jó. – Tudom – válaszolta halkan és egy csókot lehelt asszonya arcára. – Folytasd, olyan jó. Megnyugtat. – Tudom – ismételte gyengéden, kezét a paplan alá csúsztatva. Először a lábakat kezdte masszírozni. A […]

Posted by
Posted in

Farkasordító hidegben “Szószitálás Karácsonyi Antológia” Litera -Túra Kiadó 2019

Farkasordító hidegben Farkas ordító hidegben Gyertyaszentelő idején, Tél adja ki még a mérgét Mielőtt, a tavasz ide ér,   Ordítanak a fák is A csikorgó hidegtől, Pálfordulásra ne számíts Ez távol áll hitétől,   Éjszakánként, odafagynak Az égre a csillagok, Közös sors reményében Párolognak, mint illatok,   A télbe fáradt ember Keresi árnyékát, Zimankós fergeteg […]

Posted by
Posted in

Zúzmarás másvilág

A hideg idő Megjött, zúzmarás kézzel. Fehér zimankó. * Lombtalan bokrok Zúzmarába öltöztek. Fázós lesz reggel… * Öreg, erdei Ágakon zenél a szél. Zúzmarás, minden. * Zizzenő ágon Zúzmara fagy a szélben. Fehérre festve… * Hideg zúzmara, Mint fátyol takar mindent. Teljes a szélcsend. * Rozsdabarna táj… Színesedő levelek… Fehér zúzmara. Vecsés, 2016. december 20. […]

Posted by
Posted in

Vértolulás

Hánykolódik, véres hullámokat vet az agyam Koponyám gátjai nem állják az ostromot Szerte terjeszkedem világomból a világba Én vicsorgok a be nem kapcsolt tévék képernyőjén Oszlásnak indul a gondolat, a drága, Oh Kedvesem, a beled de kitaposnám, Csak ebben a nyomorult kettősségben Biztos a számlámra írnák, hogy nem vagy többé A végeláthatatlan kettős könyvelésben Elkönyvelnélek, […]