Gurul a labda, repül egy falevél.
Mondtam, hogy nincs, ki engem utolér.
A nyár melegével cirógatom kezed,
Izzadt homlokodból simogatok egy kósza tincset.
Hűs sóhajjal érintem fáradt tekinteted,
Hagyd, hogy erős karjaimban elröpítselek.
Nézd, a pergő levelek, hogy futnak sebesen,
Utolsó táncukat lejtik most előttem.
Ha kedvem tartja, egy faágat rángatok,
A felhőbe markolva terhét a földre hajlítom.
S ha jön az este, fáradtan nyújtózom,
Álmosan pihenek, s már nem hallod hangom.