Agg korba lépett, távozni készül.
Díszes ruháját szórja ledéren,
színes cicomája egyre gyérül.
Pucérkodik. Nincs benne szemérem.
Miért is lenne, hisz` csábosan élt
három varázslatos hónapon át.
Zamatos termést érésre ösztökélt,
s ezer kézzel szórta ránk vagyonát.
Ködkönnyet ejtve búcsúcsókot hint,
aludni tér – mást már úgysem tehet –
szélkarjával még egy utolsót int.
Kacsint, s örökül hagyja a telet.