Posted by
Posted in

Vagyok…

Vagyok…   Simogató, kedves szellő, Zöldellő, madaras erdő, Alkonyban vöröslő felhő, Bánatot letörlő kendő,   Óda, szerelmesen zengő. Világot megváltó erő, Erekből óceánt nyerő, Reményt adó friss levegő, Oldalborda szerethető, Napsugarat Földre vető, Iránytábla terelhető, Kerek réten virág, termő Alvóknak  szép álmot üzenő.          

Posted by
Posted in

A tél kapujában

A tél kapujában. Búskomoran állok a tél kapujában Vállamon nehéz terheket cipelve Nyomja a múlt,s a pusztító jelen Jövőmet formálni nem is merem Kinnt a csupasz fák ásítanak Szürke városi dér borítja ablakomat Tenném, tenném napi dolgomat De az elégedetlenség szele fojtogat Minden reményem elveszni látszik A szeretet bennem is éhezik, fázik Télbe fog fordulni […]

Posted by
Posted in

Virág nyílás idején

Edit Szabó : Virág nyílás idején . Nyílnak még a virágok a kertekben, virulásuk tavaszt hoz a lelkekbe, novemberben, ősz közepén vagy végén, így lehet, mert a természet oly ledér. . Reggel harmat csillog a tető szélén, gyepen vízcsepp, nem szárítja a napfény, esőpermet néha még besegíti, felhő felett fényes nap megjelenik. . Levetkőzzük magunkról […]

Posted by
Posted in

Szálkás padon

Bátran várhatjuk a telet? (3 soros-zárttükrös) Ültünk kettesben az erdei tisztáson, Egy rozzant, ódon, már nagyon szálkás padon… Ültünk kettesben az erdei tisztáson. A régiséget dér borította, de alattunk elolvadt, Én csak csókoltam a kedvest, ő hagyta, élvezte… elolvadt… A régiséget, dér borította, de alattunk elolvadt. (Anaforás, bokorrímes) Közben éreztem az ősz velünk van, de […]