Posted by
Posted in

Merj boldog lenni

Ne hagyd elfutni az áhított boldogságot, kisírt szemű rohanó mennyországot. Fény áztatta bódító apró varázslatot, letűnt idők súgta bámulatos kábulatot. Csodáld meg azt a képet mit szeretsz, azt a gyöngédséget mit meg nem vetsz. Különítsd el szívedben nekik a helyet, meglásd még az ég is örömében nevet. Ünneplőbe öltöztesd fel lelkedet, hallgasd meg a füledbe […]

Posted by
Posted in

Valentin 2020 – szerelmes vers verseny

„Valentin 2020. – Az év trubadúrja” szerelmes vers verseny és antológia az Irodalmi Rádió pályázata lehetőség az Irodalmi Rádió Bálint-napi antológiájában való megjelenésre, felolvasóesten való szereplésre, az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez való csatlakozásra is. A pályázat beküldési határideje 2019. december 20-án lezárult. A pályázat eredményhirdetését 2020. február 1-jén, szombaton, 12:00-tól rendeztük meg a Miskolci Egyetemi Könyvtárban. […]

Posted by

Az év diák írója és költője 2019. – pályázat

„AZ ÉV DIÁK KÖLTŐJE 2019.” – „AZ ÉV DIÁK ÍRÓJA 2019.” az Irodalmi Rádió pályázata „Az év diák költője” és „Az év diák írója” kitüntető címek megszerzéséért A pályázat beadási határideje 2019. december 20-án lezárult. Az eredményhirdetést élő online facebook bejelentkezésben tartottuk meg márc. 28-án szombaton 12:00-tól facebook profilunkon facebook live bejelentkezésként. Az ismétlést megtekintheted […]

Posted by
Posted in

Diskura

Tikkasztó a hőség, jobb idebenn az istállóban. A régi falak tartanak még némi hűvöset. Az ajtódeszkák résein beszökő fénypásztákban porszemek táncolnak. Lerogyok, a bekészített illatos szénabálákon kényelmesen elnyúlok. A lovak halkan neszeznek. Egy-egy horkantás majd ütemes dobbantások, melyek a szemtelen legyeket hívatottak elzavarni. Szemem elnehezül,…de, mintha szólna valaki…ki lehet ? No, csak hazaértetek, jó sokára. […]

Posted by
Posted in

Csillagfénynél hajnalodik az ősz…

Látom, milyen csipásan ébred a hajnal, Ködben nem találkozik napsugarakkal. Nézem, de nem látom még közelről sem az ősz színeit, Nézném, de nem látom a lombok szín kavalkád részeit. Mára már ideérkezik az ősz süvöltve- üvöltő szele, Nincsen olyan vadállat, -hiszem én- minek ez lenne kedvence. Ez a szélvihar elsöpri majd a lustálkodó ködöt, Majd […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ébredések

Rózsa Iván: Ébredések Különleges napra ébredt a kis, vidéki elmegyógyintézet. Olyannak indult ez a nap pedig, mint a többi: orvosi vizitek, stagnálás, visszatérés a régi kerékvágásba; vagyis elzártan élni a külvilágtól, mert csak itt és így lehetnek a betegek biztonságban. Aztán, nevezzük Jánosnak, kiment az udvarra és elkiáltotta magát: „Száznyolcvanezer éves vagyok, több ezerszer újjászülettem, […]

Posted by
Posted in

Feszty-kórkép

Feszty körképébe belefeszülve festgelegt egy feszülettelen kor feszessége mindenkor, de mai korunk már feszület nélkül is fesztelenebb. Színház. Fejem körül két rétegben gyűlnek szagok s illatok, hajtól felfelé a másodnapos izzadt nyári áporodottság, alább a drága parfümös ápoltság. El nem fojtott tüsszentés remegteti meg a karzatot, ahol ülök, talán ha két sorral mögöttem vágott be […]

Posted by
Posted in

Lövegelés

Egykor precíz emberek Precíziós lövegekkel Lövegeltek bele Megsüvegelendő Öregek körmeneti Tömegébe. Manapság irgalmatlan Irgalmasrendit Irgalmaskodón Irgalmatlanságáért Mutatni tévén Trendi és rendi. Szemem forgatom. Biztos van változás, De a technika a rossz Helyre ült és elvetemült Kezekben egyszer csak Felénk lendült. S ma precíz emberek Ismét lövegelnek, Csak másképp, De tölténytáruk Ma sem értékek tára, De […]

Posted by
Posted in

Sok verssel tartozom

Sok verssel tartozom….   Álmatlanság, ha gyötör egy rímbe font emlék a gyönyör, most ép holdfényben fürdetem lelkem, gesztenye levelek hullnak – s a csendben ha szemem elé kezem tartom – ezüst fényükben dúdoló sanzon.   Még nem érthetem e suttogást, Le kell vetnem mi megszokás Félre tenni most az iszony köpenyét Tépni kell mindenét, […]

Posted by
Posted in

Őszidőben ázottak az utak…

(Anaforás, 3 soros zártükrös) Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első… Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! * (Haiku csokor) Nézem bámulva, Hogy az eső, hogy esik. Tócsába toccsan. * Fák színesednek, Körötte, minden szürke. Fönt, sötét […]