Fáj a hiányod Félve lépek az avaron, ne zavarjam szelíd csönded, virágcsokor a kezemben, elhullott már minden könnyem. Szél suttog a te hangodon, hárfán a dallam csupa báj, őszi levél egyre pereg, hiányod nagyon-nagyon fáj. Fehér, lila virágtenger borítja be a halmokat, gyertyák füstje száll az égre, távolból szól a harsona. Reszkető fényekben látlak, arcodon […]
Halhatatlanok Hajlongó hófehér szirmokon eső csordogál, bánat zihál elfelejtett régi sírokon, és borzong a nyugtalan világ, csöndjébe csüggedt fájdalom váj. Lángokban lobogó emlékek kis kincsei a múló létnek, emlékszel? – Bennem, mint végtelen film pereg újra a pillanat, ölelnélek, hol vagy?… Kérdezem. Árnyak osonnak a sírkertben, hozzájuk szólok – Te, Te vagy az? Szél lebbent […]
Ne sírj! Újból emlékezni jöttem, látni az ezernyi apró lángot, ahogy gyémántként szikráznak fel, a ködbe borult tájon. Emlékezünk mindannyian valakire, anyára ,apára,testvérre,barátra, itt vannak mind,- lélekben velünk, ha szellő simogat, ők fogják kezünk. Ne sírj!- szólnak hozzánk ezernyi módon, velünk vannak, mikor a napsugár csókol, midőn a hajnali csend átkarol, hangjuk szól, mikor a […]
Báránybőrbe bújtatott farkasok! A megtévesztés és a félrevezetés Az igazi Mefisztói megkísértés Az emberi agy kemény próbaköve Döntését vajon a szív visszhangozza-e? A tanulatlan bárányok ha feledékenyek Az izmusok harcában könnyen eltévednek Mézédes sörbetnek ellenállni nem tudnak S észrevétlenül vesztük felé haladnak Igérnek Nékik sok szépet és sok jót Magas nyugdíjat bőséges harapnivalót Fával borított […]
Halottak napja van, ma újra temetünk, sírotokat fehér krizantém borítja, lélekben most újra veletek lehetünk, de a fájdalmas gyász szívünket szorítja. Fellebbenő emlék-lángokkal jeleztek mikor mécseseket gyújtunk és gyertyákat, imbolygó fényekből árad a szeretet, tudjuk szeretteink most is ránk vigyáznak. Ma utat engedünk a sírásfolyamnak s drága halottaink sírjára borulunk, míg a ki nem […]
Ha én szatrapa lennék, Tán’ falanxot vezetnék. De szatrapa nem vagyok, Falanxozni nem fogok. Hellopolis van, de nem nekem, Erről vágyakozik a lelkem. A vágy kategória minek? Nem tény, nem ad csak a léleknek. Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc
Versben és európai stílusú haikuban… Ezeregy mese, De mind, lélekámítás. Jó volt hallgatni…?! * De! Én Seherezádét felismertem. Jaj! A nagy mesemondó, az életem… Hah! Saját életem csak kábít. De! Vajon, milyen okból ámít? Még álcázza is magát, mint hurrikán, egy szép női névvel, Én meg immár rájöttem, dolgozik ellenem teljes hévvel. Mindig kitalál nekem, […]
Európai stílusú Tankában és haikuban Voltak őseim. Tőlük van eredetem. Már árva vagyok. Gyertyaláng az élet, a fénye iránytű, Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű. * Kiket ismertem, Azokat úgy szerettem. Emlékként élnek. * Halottak napján Megyek a nyughelyükhöz. Szeretet gyertya. * Voltak őseim. Tőlük van eredetem. Már árva vagyok. Elképzelni sem tudom, milyen […]
Úti batyuban van már a nyár, mint kutya tépett rongya, Bár az ég még kék, a nap meg a sugarát csak úgy ontja… Nyomában aranykalász eltűnik, és jő, az őszi színvarázs. Jön, már a várt szüret, rohamléptekkel közeleg a hervadás. Őszi nap már laposan pislog, kimerült, látszik, Szemből még a szemembe süt, de látom, hogy […]
Halottak napjára – versben és európai stílusú haikuban… Bizton tovább élsz, Én lelkemben… örökké. Rád emlékezek… * Csend gyümölcse csüng Némán síró ajkamon… Eső szemerkél. * Gyümölcsömet kacs Rögzíti… szólnom kéne. Bezárkózott lét. * Hiába szólok… Nagyon emlékezek rád… Szinte velem vagy… * Ahogy megyek a sírhelyed felé, avar ropog a talpam alatt… Sok-sok halott […]
