Állatokról…

A hattyúdal, most nekünk szól, vagy akkor hattyúdal?
Folyóparton alakul, terem a löszös partfal?
Reggel a nap… ébred kakaskukorékolással?
*
A gerlék búgnak.
Sárga-begy és rigófütty!
Néma kacsa néz.
*
Medve morgása,
Neki a nászdala tán’.
Hatalmas karom.
*
Gólya kelepel.
Lányok! Az asztal alá!
Szoknyasuhogás.
*
Pingvin imbolyog, totyog az éneklés helyett.
Szárnysuhogásra, nyúl lát nagyon nagy rémeket.
Vad kutyaugatáskor, óvd a gyerekeket.
*
Szép fecskefészek.
Oldalt, apa csivitel.
Anya meg etet.
*
Az esteledő
Erdőben bagoly huhog.
Félelem. Futás!
*
Az állatkerti
Madárházban füttykoncert.
Zsivaj, már lárma.
*
Oroszlánhörgés
Kócsagokat nem zavar.
Néma krokodil.
*
Az illatos erdőben, természet hangjai hallatszanak,
Ahogy szárnyat csattogtatva szállnak dolgukra a madarak.
Az egyik fán, éhesen, veszettül, fakopáncsok dolgoznak.
*
Darvak repülnek
Bánatosan krúgatnak.
Alakzatot tarts!
*
A csiga futkos!
Rohanna hazafelé.
De már otthon van…
*
A nyuszi-nyusz a saját árnyékától is retteg!
A kígyó, halkan sziszegve utána tekereg.
Közelednek halkan a baljós, sötét fellegek…
*
Madárcsicsergés.
Borult ég, nincsen napfény.
Mély-szép nyugalom.
*
Varjú csapatok károgása, messzire lehallatszik…
Ha az ember hallgatja, idegességtől, csak vonaglik…
Ez mind a természet része, jó lesz, ha elfogadtatik.

A sűrű ágak nyílásán a napfény átnyomakodott,
Majd áttörve, ezer csillagra pattanva, sziporkázott!

Vecsés, 2015. május 24. – Kustra Ferenc – Ajánlom e „plusz haikus” verset dr. Szőke Zsuzsanna madarásznak, poétatársunknak, Versben és haikuban…