Irigyen nézem a madarakat,

kik a légben szabadon szárnyalnak.

A kék égen boldogan cikáznak,

kecsesen magasabbra felszállnak.

 

Szabadok! Szabadok? Nincs könnypatak.

Ők is tagjai egy nagy csapatnak.

Egymáshoz hűen alkalmazkodnak,

megvan az oka minden dolognak.

 

Miért lehet így féltékenykedni?

Az ember is tudhat szabad lenni,

csak meg kellene nagyon tanulni,

néha megfelelően lazulni.

 

Mit érne egyedül ott fenn lenni,

ha örömben nem osztozik senki?

A magány ott is viselhetetlen,

szeressünk másokat jól idelenn!

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…