Rövid vaskos ujjaiban sok esztendő,

tenyerén mély barázdákat vájt az idő,

Tisztességgel naponta nehéz munkát végzett,

holtfáradt lett, mire végre hazaérhet.

 

Gyakran csak este láthattuk mi gyerekek,

küzdött a megélhetésünkért eleget.

Igaz, ereje nap végével megfogyott,

kérges tenyerével mégis simogatott.

 

A szorgalmában meggyötörté lett teste,

a munkáját mégis sikernek érezte,

mert családjának így meleg otthont adott.

tiszta maradt a lelke, sosem háborgott.

 

Eleget tett annak a biztos érzésnek,

az itthoniakat teremtett szépséget.

Fájdalmát csillapítsa, faggyúval kente,

hogy másnap kitartását újra kezdhesse.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…