Eltávolítás

Feri reggel jókedvűen ment be a munkahelyére, s mielőtt belépett volna a forgóajtóba a szokott módon, egy mosoly kíséretében intett a ház előtt álló cigarettázóknak. Amikor ő érkezett ugyanis a dohányosok többnyire már ott álltak a hatalmas irodaépület előtt. Mivel bent tilos volt a dohányzás, hát kiszorultak a bejárat elé a járdára, ahol rendületlenül szívták, fújták a füstöt, akármilyen hideg volt az idő. S mikor egy-egy kolléga megérkezett, széles mozdulatokkal üdvözölte a túloldalon didergőket. Ez afféle szertartás volt arrafelé.
Hasonlóan indult a napja, mint máskor. Kabát letevés, táska kipakolás, közben a számítógép bekapcsolása. Aztán megjelent a képernyő, kérte a jelszót, (majd ezt még háromszor megismételte, mert a rendszer úgy van kitalálva, – teljesen feleslegesen – hogy a különféle „passworld”-ok, jelszók nélkül nem lehet a felületek megnyitni.) Ám a tényleges munkakezdést minden esetben megelőzte a legfontosabb reggeli művelet: a kávé elkészítésének rituáléja, – ami persze nem csak az irodában dolgozók sajátja széles e hazában.
Levelek tegnapról, levelek máról. Egyikre másikra válaszolni kell, némelyikre más módon reagálni – a legtöbbet azonban nyugodtan lehet olvasatlanul törölni – szokásos rutin műveletek. Ilyen világ ez.
Közben sorban érkeznek a kollégák. Kézfogás, pár szó, s már merül is el mindenki a munkájában. (Hol van már az emberi szó, a személyes kapcsolatok! Szakmai megbeszélés, esetleg vita? Levélben „beszélgetnek” az egyébként egymás mellett, vagy egymással szemben ülők is. )
Ekkor jelent meg Feri mellett közvetlen főnöke s egy papírt nyújtott át. Feri felnézett rá, feljebb tolta a szemüvegét, és olvasni kezdte. „…..Önnek a mai napon azonnal hatállyal felmondok… indoklás, stb.”
– S miért? Kérdezte kurtán.
– Ott van az alján, olvasd el.
Ismét a papír fölé hajolt. „Ön több ízben megszegte…..figyelmeztetésem ellenére….figyelmen kívül hagyta.”
– Szerinted ez igaz? Fordult a főnökéhez. – Szerinted igaz?
– Az nem lényeges, hogy szerintem hogy van. Le van írva, s te is tudod, hogy már régebben kihúztad a gyufát.
Feri mérnök ember volt. Elektromos szakember, mégpedig a javából. Tudásához, szakmai felkészültségéhez nem férhetett kétség. Tisztelték, becsülték is érte. Igaz, szókimondását nem mindenki szerette, de nehéz volt vitatkozni vele. Ritkán keveredett vitába, de ha rászánta magát, nemigen tudtak ellenérveket hozni ellene. De soha nem élt vissza a győzelmével.
A kollégákat is meglepte a hír. A Ferit? – kérdezgették itt is, ott is. S ki fogja elvégezni a munkáját? Nemigen lehet minden bokorban hozzá hasonló szakembert találni.
Később, ahogy sorra napvilágot láttak a részletek, kicsit árnyaltabbá vált a kép. Kiderült, hogy még a tavaszon összeveszett közvetlen főnökével, valami szakmai ügyön, nem volt hajlandó engedni a 21–ből, s neki lett igaza. Na, de a Főnök! Ő nem tudta lenyelni a békát, s mivel most adódott rá alkalom, s meg is tehette, hát törlesztett. Így, karácsony előtt, télvíz idején eltávolította a családos, középkorú, emberileg, szakmailag, elismert, kiváló szakember kollégát.
Szépséges, képes anyanyelvünk szerit, a hiúságnak asszony a neve. Lehet, hogy mára a közmondások is elavultak? Vagy csak elég lenne kicsit kiegészíteni, korszerűsíteni, például úgy, hogy:…. a hiúságnak asszony, az ostobasággal párosult hiúságnak pedig főnök a neve?
Történt mindez 2019 év végén az Európai Unió legszebb fővárosú tagállamában, jogszerűen. Mert a jog az jog. Az emberség? A morál? A célszerűség? A tisztesség? Olyanok nincsenek, vagy ha netán mégis, akkor nem számítanak. Ha törvényes mehet. Igaz sok mindent meg lehet így tenni, tárgyak, gyárak tűnhetnek el, a lényeg, hogy jogszerű legyen. Lehet visszaélni hatalommal, erővel, pozícióval, csak minden tisztán, törvényesen történjen.
A Ferik, Ferencek, Ferók, Fecók pedig nézzenek munka után. Ha mernek gondolkodók, önállóak, netán öntörvényűek, lenni, – még ha mindezt a cég érdekében, szakmai igényességből teszik is, – nincs ott a helyük. Mert így lehet állása, létjogosultsága, szava, de legfőként hatalma a szerényebb képességű – főnököknek is.

Gyarmati Gábor

Gyarmati Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Történelmünk fénylő csillaga, az utolsó, eltiport forradalom idején, vérzivataros időszakban születtem. S…