Megint elutaztunk. Én kérdezgettem a gazdáimat, hová megyünk, mikor érünk már oda, de nem díjazták. A válasz ez volt: Cstt!
Egy szép lakásban laktunk, ahonnan láttam a kertet és a madarakat.
A tévé mögé is bebújtam, de rám szóltak. Pedig ott is volt egy ablak. Én csak kitekintettem azon is.
A konyhaasztalra is felugrottam, de nem arattam sikert a mutatványommal.
De miután kitették a lábukat… haha, bármit csinálhattam.
Éjjel randalíroztam. Hol a kisgazdi arcába szuszogtam, hol a nagygazdiéba. A kisgazdi olyan mélyen aludt, hogy ez nem vált be, ezért ráfeküdtem.
Aztán a nagygazdi feje fölött egyensúlyoztam az ágy támláján, de hamar leparancsolt.
Jól éreztem magam. És bár mindenütt jó, de a legjobb otthon.

Héthelyi Krisztina az Irodalmi Rádió szerzője. Héthelyi Krisztina vagyok. 1977-ben születtem Újpesten. Alsós tanító nénim szerettette meg velem…