Titok hozott a napfény városába
A nap tüzében újjászületni
Életem delén, szívem csodákra vár
A Tisza-part csendjével betelni
Hol köszönt az ősz, és bíbort fest a nyár

Ragyogó csoda, öröklét csillaga
Röpke gondolat száll a víz felett.
Álmot perelt, hol zúdult a vén Tisza
S párába burkolt harmatot szedett
Rímekkel bolyongó lelkek mítosza.

Szemembe könny szökik, zsendülő magány
Mint, smaragd ragyog, köszönt a hajnal
Emlék, dejá vu szárnyán kel fel a nap
Bús titkokat lehel színarannyal
Az elmúlás visszatér – suttog a hab.