Ünnepről a gondolataim most beérnek,
Jön, az ünnepe a szeretnek, teljességnek.
Ünnepe vallásnak, a szeretetteljes hitnek,
Vigasztalója lelkünknek és testnek, mindennek.

Hajlongó gyertyaláng elűzi a sötétet
De fényénél látni a szobában… szeretet.

Kint a kegyetlen hóviharban még angyalok szállnak?
Ha felhő elmegy, Hold ezüst útján ide találnak?
Szobámban vannak ölelő karok és kitárulkozott szívek
Fenyőfánkra feltéve a már elfeledett ünnepi díszek…

Felgyullad a sok-sok gyertyafény, ez igaz fény a sötétben,
Ez a kis gyertyaláng utunkat vezeti a nagy életben!
De odakinn, hol téli hideg olyan kemény,
Lehet, hogy már lefagyott az őszi vetemény.

Szép a karácsony és ünnepe a szeretetnek,
Akkor is ünnep, ha miránk zordabb idők jönnek…

Hópelyhek hulljanak fák ágaira, békességben…
Nekem ez a legcsodálatosabb est minden évben!
Sok hópihe hulljon, de halkan egész éjjel!
Röpködjenek az oly’ szép szavak szerteszéjjel!

Az állatudvarban összebújva fázik sok-sok állat,
Őket nem érinti meg a karácsonyi a varázslat.

Hold sugara, ha bejön, keresztezi gyertya fényét…
Nézünk ki hidegbe, élvezzük a szoba melegét.

Szenteste tied, a mienk, másoké és mindenkié…
Az élet évente teszi nekünk emlékezetessé.

Szobánkban ott van, áll a műfenyő,
Nincs illata, de környezetvédő.
Csillogó dísze a ruha meg gyertya zöld testére,
Ajándék is kerül alája erre az estére.

Felsejlik újév
Reménye, és karácsony!
Szeretetzene.
Haragjaink kihunynak…
Szeretetfények gyúlnak!

Vecsés, 2014. december 2. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú tankában…