Felépítesz, s majd elvesznek,
plafonon táncol az ideged.
Álmod kergetve reméled,
de a sors újra és újra próbára tesz.

És ismét felállva harcra készene állva,
neki rohansz bizakodó vággyal.
De ismét elveszted az álmodat.
sok csalódás kudarc nyomja válladat.

Újabb szikra újabb esélyt látva,
neki rugaszkodsz bátran.
Már érezve a siker szelét,
de valamiért újra bukik az egész.

Egy pech egy rossz széria talán,
leülve gondolatod messze száll.
Nem értve miért veled?
Hányszor kell a csalódást meg érned?

Keresed a kiutat, de nem leled,
ideged a plafont veri erősen.
Befeszül izmod remegve látod,
hogy a kudarcba rohan az álmod.

Ideged a plafonba ropja táncát,
te feszülve kergeted a vágyad.
Semmi más nem él benned
a harc a küzdő szellem.

Talán vége lesz egyszer ennek
néked is sikerül a terved.
De csak álmodsz, még ha fáj,
hisz megfeszült izommal harcoltál

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…