Halk zenét hallok a messzeségből,

valahol még szerenádot adnak

mit a múltban tettek szenvedélyből,

lágy simogatása van a dalnak.

 

Hegedűszóból fut az érzelem,

finoman csábítgat, szégyenlősen.

A fülekben susog, mint a selyem,

átjárja bús lelkem ráérősen.

 

Mintha szívre rózsaszirmot szórna,

ölelő karjaiban megtartva,

Apró csókjaival elhalmozna,

a világ tetején elringatva.

 

Magasabbra már talán nem juthat,

már táltosodik a szerelemtől .

Ennél bujábban nem igen szólhat,

ellazul elmém a szépségétől.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…