Füstöt-lángot vetve lobban a fenyőfán szentelt gyertyám,
Érzem, angyalok szárnyalva veszik birtokba a szobám.
Tele van a hall és tálaló, így karácsony napján,
Itt most minden énekel a szeretetek dallamán.

Kinézek, eszeveszett szél hordja a faág hó-lombját
És ugyanilyen vehemensen kergeti út hó-porát.

Ha jönnek a vendégek, sokat jelent egy meleg kézszorítás,
A nagy, szeretetteljes nézés, ölelés, egymást megpuszilás.
Ember felsőbbrendű, ezeket nem tartja be, erre már nem ad,
De állatok okosabban élnek. Folytonosan kurkászást ad!

Hideg télben, bent a lakásban jó, éltet meleget adó tűz
Szomszéd háza előtt a nyáron kidőlt az öreg, magányos fűz.

Rosszindulat, mint egy fertőző betegség… a kapcsolatokba.
Ellenségesség, harag, bosszú hangulata mindennapokba.

Rögeszmésen, jól belebutulva, ragaszkodás rossz elvhez?
Ettől elromlik, minden tönkre megy, elvezet a semmihez.
Karácsonykor, együtt szeretve, szeretetteljessé válunk.
Tegyük, együtt, egy kicsit emberibbé a rideg világunk.

Vecsés, 2014. november 16. – Kustra Ferenc