Hófúvás tombol, hideg jégcsap vág bele a hóba…
Zendüljön fel mélyen bent, lelkünkben az Örömóda.

Jön az este fénypontja, gyúlnak a karácsonyi fények,
Nem baj emberek, hozzátok örömkönnyet, csak gyűljetek!

Kimondott nemtelen szavak minket, meg nem csalnak?
Énrám és ránk, inkább az őszinte tettek hatnak!

Most, amikor hólapáttal öntözöd a kertedet.
Add elő kérlek, nekünk boldogság-egyvelegedet!
Szóljon az Örömóda, dallama vidámítsa a lelkünk…
Legyen vidám bús lelkünk, segítsen a terheket viselnünk.

Nézd, mily’ szépen hogy sugárzik a fenyőfán a sok gyertya lángja,
Mindegyik az igaz szeretet sugarát lelkünkbe plántálja…
Van a fa alatt mindenkinek tárgyi ajándék. De jó kapni!
Mindenki lelkében ott él a szeretet. Add, mert oly’ jó adni!

Élvezzük az áldott ünnepet, dísz-hangszerünk a szeretet…
Emberek! Juttassatok másnak ebből, tán’ néhány cserepet…
Imámban hálát adok érte, ha adsz fényt nekem… eleget.

Vecsés, 2014. december 4. – Kustra Ferenc