Egy kis paneltündér lányka,

hangtalanul, némán,

belvárosi panelháznak

folyosóján sétált.

 

Varázsolni támadt kedve

paneltündér módra,

azt kutatta tekintete,

hol lenne rá módja.

 

Varázspálcát szorongatva

aprócska kezében,

varázsigék kavarogtak

csinos kis fejében.

 

Figyelmesen nézelődött

a folyosón járva,

mindeközben mérgelődött

           miért nem ég a lámpa.

 

Majd abban a pillanatban

felgyulladt a lámpa,

apró, kósza pillanatra

megörült a lányka.

 

A tündérke hamarosan

meglepődve látta,

hogy egy egér a sarokban

ül a félhomályban.

 

Folyosónak szűk homálya

eddig rejtegette,

ám a lámpa fénycsóvája

láthatóvá tette.

 

A kis szürke szomorkodva,

maga elé nézve,

csaknem földig lógó orral

ült a sápadt fényben.

 

A tündér nem gondolkodott,

megkérdezte tőle:

– Mondd csak egér, miért szomorkodsz,

miért vagy így letörve?

 

Majd az egér elmesélte,

miért lógatja orrát:

– Nem tetszik a szürkeségem,

ez az ami úgy bánt.

 

– Szeretném, ha kockás lennék,

az lenne jó móka!

Tovább nem is szomorkodnék,

egérnóta szólna!

 

Felcsillant a tündér szeme,

varázsolhat végre!

Nem töprengett egy percet sem,

örült az egérke.

 

Varázsolt a paneltündér

kedves buzgalommal,

és várták a nagy eredményt,

vegyes izgalommal.

 

Leánykának tündérkeze

forgatta a pálcát,

varázsszavak tömkelege

hagyta el a száját.

 

Az egérnek szürkesége

pár pillanat múlva,

határtalan örömére,

ottmaradt a múltban.

 

Kockás lett az új bundája,

mert ez volt a vágya,

teljesült a kívánsága,

valóra vált álma.

 










 

 

 

Baló Melinda az Irodalmi Rádió szerzője. Balóné Agg Melinda vagyok. Meséimet, verseimet Baló Melinda néven írom. Zala megyében,…