Egyre lassabban teltek a napok,

szíve hevesebben vert, ha nem is volt rá ok.

Nagyon várta a reményteli pillanatot,

de közben gyakran aggodalmaskodott.

 

Mi lesz akkor? Hogyan folytatjuk?

Lehet-e  ez egy boldog napjuk?

Az előjelek végre már jelentkeztek,

a fájdalom egyre fokozódott.

 

Nem panaszkodott, nem is érdekelte,

csak a pillanatot akarta, mikor vége.

Vajon megismétlődhet az előző dolog?

Vajon lesznek-e még szép pillanatok?

 

Érezte, hogy nem sok van már hátra,

a végső nyomásnál a csodát várta.

Egy bömbölő, hangos sírást,

amilyet csak egy újszülött kiadhat.

 

S akkor, abban a másodpercben megszületett,

hangja pompásan betöltötte a teret.

Dallama beleégett rögtön az agyába,

soha össze nem téveszthető mással.

 

Olyan tökéletes, mint a finom fuvola,

megindítja a szeretetet a szólama.

Így sírásnak még nem örült senki,

hiszen ez az egészséget jelenti.

 

Az élet legszebb varázslatos hangja,

nincs se ritmusa, se dallama,

de van bizonyítéka az örömre,

erre várt kilenc hónap óta.

 

Nehéz volt a kitartás, a türelem,

alaposan ostromolta a lelket.

A kétség folyamatában követte,

mert egy éneket már elveszített.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…