Csendes örömben tellett az ünnep,

lassan feledésbe merül minden.

Ki alszik a szeretett lángja,

köd borul a lelki világra.

 

Minden napos rohanás,

elfeledteti a szeretet sugarát.

Feledésbe mered a lélek,

hisz újra rohan minden reggel.

 

Újra eltávolodva messze lépdel,

hátra hagyva a szeretett szülőket..

Hátra hagyva az emlékképet,

hisz rohanás az egész élet.

 

Mikor majd újra el jő az ünnep,

talán találkoznak még egyszer.

Hisz a távolság válasza el őket

és csak a közelben élőkre van ideje.

 

Talán a hétköznap is másabb lehet ne,

ha nem kéne rohanni minden percben.

Ha volna arra az embernek ideje,

hogy nyugodtan töltse el családjával a perceket.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…