Csak állok és várok,
Vártán állva… járok.
Nincs is se kaja, se pia, se nő,
De bízok, élet ehhez majd felnő!
Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán,
Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán
Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye,
Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe…

Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes,
Ahogy Te velem szemben állsz, nekem végzetes!

Vecsés, 2013. augusztus 10. – Kustra Ferenc