Hihetetlen kór nyúzta testem,

önző gond tanyázott lelkembe.

Nem láttam és nem is hallottam,

a tényen merengve harcoltam.

 

Tombolt a kínom, hogyan tovább?

Nem találtam kellő megoldást.

Könnyeim befelé peregtek,

szemem kifejezéstelen lett.

 

Lesz-e még valaha holnap,

vagy marad örökre a kórlap?

Te mindig ott voltál mellettem,

erőt adtál, észre sem vettem.

 

Majd egy rezzenésben éreztem,

csakis rád számíthatok ebben.

Éltet finom simogatásod,

szívem is könnyebbülni látszott.

 

Akkor fogtam fel már teljesen,

ez nem vágy, ez több mint szerelem.

Bajban együtt tudsz velem lenni,

egymást mindig fogjuk szeretni.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…