Rövid vaskos ujjaiban sok esztendő, tenyerén mély barázdákat vájt az idő, Tisztességgel naponta nehéz munkát végzett, holtfáradt lett, mire végre hazaérhet. Gyakran csak este láthattuk mi gyerekek, küzdött a megélhetésünkért eleget. Igaz, ereje nap végével megfogyott, kérges tenyerével mégis simogatott. A szorgalmában meggyötörté lett teste, a munkáját mégis sikernek érezte, mert családjának így […]
A legerősebb összetett érzet, amely az emberben kiváltódhat. A kellem másik egyénhez szólhat, mivel őt helyezzük előtérbe. Nagysága az idővel növekszik, fentebbre emeli az alapot. Megsemmisíti a torz haragot, eleven kötöttségek ölelik. A fázós hidegben felmelegít, a kínzó távolságot csökkenti. A magány silányságát döntheti, kínzó betegségben ápol, segít. Kedvessé teszi a hangulatot, […]
Rendelőbe állok, Orvosra várok, Rinyálok! Lesz-e embernek egészsége? Vagy orvos tudja… vége? Orvostól függ léte? * Télen jót szánkózok, Csúszkálok, Bukdácsolok. Cipőm, ruhám elázik, Lábam térdig majd’ lefázik… Más; bent rumos-teázik. * Virágzik mandula, Ázott hacuka Dúlva… Mandulaszüret esőben, Száraz termés lehetetlen, de bőven… Ládák, létrák sátoresőben… Vecsés, 2019. december 11. – Kustra Ferenc – […]
Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik A piacról éltek-élnek a legnagyobb művészek is! Mindig is… „Pénz beszél, kutya ugat…” S a karaván halad? A vatikáni Sixtus-kápolnában járván egyedül Michelangelo zseniális ötlete tetszett: Ádám teremtése, Ádám és az Úr összeérintett ujja… Különben túlzsúfoltnak tűnt a mennyezet, de az oldalfalak is. Mintha pápai megrendelés, és sajnos ízlés szerint […]
A kisgazdim megtanított mancsot adni. Direkt nem mondom, hogy pacsi, mert az olyan degradáló. Ezzel nem akarom megbántani a kutyákat, ők csak adjanak pacsit. Az én gazdáim viszont nagyon kifinomultak. Én nem vagyok számító, de ha nincs macskafű, nem strapálom magam. Ugyanis a füvet mindennél jobban szeretem. Még a jutifalatnál is.
Az élet nyálkás hídján, Léptem neszez a gyenge szélben. Halak figyelnek… Egy langymeleg nyári éjszakán Gondolataim szállni hagyván… * Átérek békességgel, Szemben fátlan rónaság. Megyek. Füvet taposom. Elmém csodás álomképet szül, Mellkasomban a szívem hevül. * Döngő lépteim feszes Vigyázban egymásnak feszülnek! Már szembeértünk. Holdfény cirógatja arcomat, Ajkad érint, szívben karcolat. * Rozoga életünkben A […]
Zoé vagyok. Egy kétéves brit, kék cica. A kisgazdim létrehozott egy blogot, és azt hiszi, övé a blog, pedig csak engem reklámoz. Hogy lettem múzsa? Úgy, hogy szép vagyok és okos. És tudok pofákat vágni. Mindig elbűvölöm őket, mert két gazdim van ám. Egy nyugodt, magabiztos férfiú, és egy nyugtalan, álmodozó […]
Előzmény Arnóton születtem, Miskolctól nem messze. A családban én voltam az egyetlen álló fülű kiscica. Apukámtől örököltem. Mármint a füleimet. Anyukám és két kistestvérem lógó fülűek. A fajtám körül van egy kis keveredés, mert a lógó fülű cicákat skót lógó fülűként tartják számon, ez alapján én skót álló fülű vagyok. Csakhogy én sosem voltam skót! […]
Sors szerint köztünk csak egy lehet, Valós vér, frontális ütközet. Nekem anyám könnyű álmot ígért, De csak üldöznek álmomban… miért? Puhátlan a helyzet: továbbra, Nem nő a remény, csak árnyéka. A helyzet továbbra sem változott, A remény nem veszett, de elfogyott. Vecsés, 2002. május 25.- Kustra Ferenc
Csak elgondolkoztam… Szívem lobogott, Mögöttem lég, porzott, Vágy kicsit okoskodott. Nem, kicsit se mocskoskodott, Senki sem akaratoskodott, Vágy helyén, folyóparton tobzódott. Szerelemben senki nem huzakodott, Sőt, az élet közben békésen mormogott, Közben senki se, semmit nagyon el nem rontott. Így valahogy volt, valamelyest jó életrészlet, De az már hol van, mert, nagyon elkallódott, hová lett? […]
