Posted by
Posted in

Hosszú volt az utam…

Hatvanhét éve már, mozdultam, Hosszú utamra elindultam. Jól ordítottam, megkaptam a saját tempót. Mindig igyekszem kihozni belülről a jót. * Tudatlanok oly’ Bőszen támadják, jókat! Harcom, egyedül. * Igyekeztem, megterveztem a jövőmet, De nem kaptam, csak kézlefogó őröket. Nem volt elég őr, így kaptam kritikát is, Nekem így minden lett, antiszociális. * Gátoltak, mások, Mert […]

Posted by
Posted in

Ima

Ima Álomra hajtja fejét az est, szunnyad sötétlő párnái közt a Hold, a Nap fénylő sugára simítja párnája szegélyét búcsúzón; mesét mond, s az égre ecsettel bárányokat fest. Te se legyél rest, ha mézszínű szemeit szerelmed reggel rádveti, s hajad szálai közt az ezüstöt fürkészőn keresi, majd hang nélkül karjaiba vesz. Magára húzza sötétkék selyem […]

Posted by
Posted in

Mondd, hová menjek (A csönd)

RosaMaria B.: Mondd, hová menjek (A csönd) Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz? Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt. Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat, ha távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt. A csönd nem ígér, […]

Posted by
Posted in

A tigris, az oroszlán, a leopárd és az állatidomár

  A tigris, az oroszlán, a leopárd és az állatidomár Hol az állatidomár? Merre van? Nem látták? Az előbb még a tigrissel játszott, majd az oroszlánra vadászott. A leopárd előtt elidőzött egy kissé, míg Leónk fogát javította, s karját a leopárd fejében tartotta. Ugye látták? Na látják! Jön is már, mit jön! Rohan, s mögötte […]

Posted by
Posted in

Bohóc a porodon (Szív)

  Rosamaria B. Bohóc a porondon (Szív)   Szívemre zsebet varrnék, szerelmem beletenném, mélyre, mint a kút, hogy ne lássa más, milyen nagy bennem a szomorúság. A zsebbe én is belebújnék, melletted én is elférnék, szívünk így együtt dobogna, zsibongva, egy ritmusra. A zsebből néha kinéznék, aztán melléd visszatérnék, szívem tovább dobogna, szerelmem átölelve, dalolva. […]

Posted by
Posted in

Ajándék

Kopogtat már a zord hideg az ajtón, apró pelyhekben szállingózik a hó. Készülget a család apraja – nagyja, eljött megint csak advent első napja.   Az idén a fa alá mi kerüljön, hogy mindenki egyformán örüljön? Mi a szíveteket megdobogtatná, szenteste az ünnepi asztalnál.   Színpompás, csillogó csodák villognak, kelletik magukat, folyton mozognak. A szemet […]

Posted by
Posted in

Kávé aranykanállal

A fiamnak most a sors úgy hozta, el kell repülni más országokba. Örömmel hozna kis csecsebecsét, de gondosan beosztják idejét.   Hiába gondol a családjára, nem jut szabad idő vásárlásra. Kávéskanalat vesz a reptéren, hogy maradjon valami emlékben.   Odahaza izgatottan várjuk, érkezéskor kávéval kínáljuk. Ő akkor mellé tesz egy kanalat, min az adott országcímer […]

Posted by
Posted in

Még hűvös van

Viharsüvítés fonja be a házat, didergő lelkem melegségre vágyik. Hasztalan fűti bent testem a kályha. „Hűvös van, talán még a szél is fázik.”   Hiányod kimondhatatlan űrt ásott, számomra a helyzet felfoghatatlan. A szemem is hulló könnyekkel szántott, úgy nézek ki, mint egy gyászoló, maszkban.   Estében idő épp hogy csak poroszkál, a szívem újra […]

Posted by
Posted in

Szívembe zártalak

Csodálatos volt a múlt, örömteli, nem ismertünk soha akadályokat. Jutott idő egymást forrón ölelni, átérezni hihetetlen csókokat.   Telt az idő, hozta a nagy bajokat, elviselhetetlen lett szenvedésben, emésztett véget nemérő napokat, rohanásunk volt sokszor szembe szélben,   mint a futótűz a folyó vizében, erőtlenül mélyebbre rogyadoztunk. Tartottál engem a remény fényében, tudtam, veled ezen […]