Arany, s drágakő a földé A gyöngy a tengereké Az emelkedés nem tűr terheket A lélek tüze adja fényedet Ez, ami valóban kincset ér.

Tűzből lobbant vágyak Elsuhanó varázslat Éjjel, álmomban tanítanak Titkára a múlt csodáinak Néha révedve Vidám fényekre Lassan ébredve Emlékszem illatra, hangra, szóra De gyorsan hull álmom kútjába vissza S a felejtés furcsa óbora Hétköznapra visszakábítva Elrabolja kincsemet.

Már nem jönnek hozzám barátok, szeretők A rokonok is gyakran el-elmaradnak Magamra hagyva az idő végtelenbe tör S én utazom újra messze gondolatban Régi percek itt gomolyognak, a múlt újra éled Ráncos arcokon nevetés, ámulat, fényes könnyek Előkerülnek kertek és virágok, a régen volt gyermek Anyám szeme felragyog, ahogy hallgatja a verset

Szőke volt és locska, csacska Benézett a múzsám egy pillanatra Szeles volt és szertelen Aztán elfutott hirtelen Félt, meglátom a maszk mögött Az arcán átfutó időt Tudhatná, bár vannak ködök De álmaink fénye örök

Elfogynak végül a vének Egyszer a nyomukba lépek Bele hullanak a csendbe De miért ilyen sietve Miért fut így az idő

Hajnaltájban Együtt futottunk a nyárban Tegnapelőtt Már nem futok Mert nem tudok De a nyárban Tudom Együtt hajnaltájban Futottunk Tegnapelőtt

Utam csenddé fogy S te itt vagy már velem Áldás van sorsomon Megnyílt a végtelen Álmom széttárul Átszáguld mindenen Egy percig mind enyém A vágy fényt terem Özönnek árnya hull A végső peremen Utam csenddé fogy S te itt maradsz velem

Hazádnak rendületlenül állj ellen most magyar Agyadba düh, keserv és zűrzavar kavar A nagyvilágon e kívül akad számodra tér S egyazon munkáért amott többszörös a bér Mi benned él, erő és értelem Bárhol kapós, nincs ebben rejtelem Egy titok rejlik mégis túl az érdemen Nem nőhetsz felül semmi érdeken Már túl sok itt az ember […]

Könnyű, egyenes sima utak Messziről csábítanak Ez göröngyös, nehéz, meredek Mégis csak ezen megyek Mert ez, ami hozzád vezet

Paták dübörögnek Régóta hallani Indultak a végzet Rémes lovasai Ott messze keleten A vörös ló vágtat Háborút ébresztget Átkot a világnak És odalenn délen, Fekete paripa Haldoklik már éhen A sivár Afrika Messze, ki tudja hol Retteg, aki látta Egy fakó ló lohol Csontváz a lovasa Paták dübörögnek Még messze, még messze Fehér ló, fényhozó […]