Ábrándozás Fiatalság, bolondság Ha szeretném,enyém lehet az egész világ Az Alpoktól az Óceánig Napsütötte bérceken át Repülhetnék a vágyak szárnyán Megpihenhetnék a hold udvarában Megfürödhetnék a hajnalok harmatában Fellobbantanám a vágyat hitvesem szívében A szeretet tüzét hinteném szerte a világban A békét hirdetném a felfordulásban Csak piros betűs ünnep lenne a naptárban Ám felébredtem mély […]
Jaj! Te szép, szerelmetes Veca! Hulló erdőm, betakarna ma. Hasadon nyomnálak, Másoktól óvnálak. Erdődbe járnék, mint harcosa… Jaj! Nap már, hágva-égve, végre, Hulló bánattal, mi is végre. Fennkölt lenne hágás, Nem volna kifogás. Lámpanyél heve, heves végre. Jaj! Napnak lehet… nekem Veca? Hulló erőm… ez felturbózza. Hevítené vérünk, Jó kutadba férünk… Kacér húsod, finoman nyalva! […]
A megcsillanó fényben hólé csörgedez A megcsillanó fényben hólé csörgedez, Víg patakként használva ki a vén ereszt, Tavasz jön a télbe, kiállt egy madár, Szép is, mikor virágba borulnak a fák. Szorongatja, marja még hideg a tájat, De már itt a napsütés, így odébb állhat A tél, hangtalan, mint […]
Alvó virágszirmokat dédelget a szél Alvó virágszirmokat dédelget a szél, Halvány fényeivel a reggel messze még, Öleli egy árnyék, épphogy csak megpihen, Fűszálon harmat csillog sóvár-irigyen, Mert tudja, neki vége, felissza a fény, Amely a felhők közül mindig visszatér Kedves érintéssel, simogatva fákat, Növésre serkentve egy aprócska ágat, Mely úgy táncol, […]
Fürtös fejét hajtja a kedves vállamra Fürtös fejét hajtja a kedves vállamra, Haja redőibe lágyan túr kezem, Mintha már réges-rég megesett volna közöttünk, némán, ez a vad szerelem. Ösztönöm kapuja tágra nyitva áll, Megeshet még néhány hárító mozdulat, Most, az érzékek birodalma vár ránk, Ne szabadkozz, ez egy ősi bódulat. Elbújhatsz […]
Tavaszi zsongás Kopott cipő a lábamon Eső kopog a hátamon Kócos szél túrja hajam Térdeim sírva ropognak Görbülő gerincem Fajulva feszítem Eltörött, mi kerek, egész Mi lesz a jövőnkel? Andalogva járok az Illékony, lebegő tájon A parkban átlósan Lesem a hóvirágokat A kék cinkék csivitelnek Füttyös rigók énekelnek Nyomomat a szétfolyó Sárban itt-ott elhagyom A […]
A szerzőpáros, tankában gondolkozott… Halvány, almabor Színe van égnek… messzi! Pirulás múlik. Csend hullik, mint szép áldás, Meghitt most a rügyvárás. * Fönt a sok csillag, Vibráló fényt terít szét. Ég, mint kótyagos… Szerelemittas percben, Szívünkben mámor serken. * Este már ernyed, Táj, sötétségbe simul. Holdudvar nyílik… Vágy nyugszik, minden békés. Megfogant régi érzés… * […]
Február végén, ahogy a fagy görcsös szorítása engedett, mi már fent voltunk Emmával, a kedvesemmel a hegyi kilátóban. A tavasz születését vártuk. Még a vajúdás el sem kezdődött, de mi minden héten feljöttünk ide. Jelen akartunk lenni a születés minden pillanatánál. A piszkos hókupacok már eltűntek, a fagyott rögök kiengedtek, sár borított mindent. Lent a […]
Szerelem, Nekem A hiányérzésem Jólesik léleknek, Hódolok eszményeknek. Csak szeressük egymást nővel… Önbizalmat növel. * Szeretni a nőt… Értéknövelőt. Szívem vágya, Életem állomása És a Lelkemnek a Simogató karbantartása… * Szerelem kéne, Ajándékozz véle… Ölelnélek, csókolnálak, Falhoz szorítanálak… Visszaölelnél, Csókolnál, Velem, vadult szerelmet játszhatnál. Vecsés, 2019. február 22. – Kustra Ferenc – romantikus Septolet csokorban
Edit Szabó : Amit szeretnék Azt szeretem,minden reggel felkeljek, reggelivel az álmom ne felejtsem, ablak előtt nyíljanak a virágok, illatukkal enyhítsék a világot. Azt akarom, legyen kezemben munka, lustaságban nem élhetek naponta, otthonomat igyekszem rendbe tenni, továbbra sem állnak meg a kezeim. Azt kívánom minden egyes embernek, családjával éljen boldog életet, mindenségben naponta kell küzdeni, […]
