Félelem Felkapott a tornádó szele Majd ide-oda kavarog velem Belefáradok ,szinte kilóg a belem Hol fog végül lecsapni a földre Az ég is rám köszön mennydörögve Belsőmet feszíti az igazság érzetem Végül homlokon csókolt a félelem A halál mára már nem ellenségem Mert az élet szúrkálja lelkiismeretem Be kíván darálni a multikultúrába Tuszkol egyre tuszkol […]
Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok (Wim Wenders: Berlin felett az ég) Az angyalokat a Földön csak a gyermekek látják; A gyermekek a kérdéseikre a válaszokat várják. Mi az, hogy tér? Mi az, hogy idő? Mikor volt rég? Mit hoz a jövő? Miért vagyok én? Miért nem vagyok te? A gyermek számára az angyal nem meskete… […]
Öregen a tavasz… (3 soros-zárttükrős) Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek. Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok, Hajamból a szálak is hullanak, dús-hajú nem maradok. Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok. Kevés ez öröm, de örülnöm kell neki, Jön […]
Tavasz bujkál a fák között, Incselkedőn, kacagva szalad Szeme ragyog, akár a gyémánt, Ruháját szellők fonják Felnéz az égre, Kacsint a Nap tüzére Illatát virágok nedvére szórja Pirongatva néz a csendes rigóra Suhan az ég kékjében Bárányokat kerget a felhőkben Zöldet szór a pázsitra Szivárványt a virágra Kopár szívekbe magot vet, Felszárítja a könnycseppet Megmártózik […]
elindultál menned kell az út előtted áll megtorpansz vagy itt maradsz lassan elnyel a sár egy kép alkotta terveden a közöny ül ma tivornyát ledér az élet jól tudod megcsalja minden porcikád hamisan játszik a zenekar s ez a tánc is oly avítt egyenes derékkal nem lehet a gerinc hajlik vagy törik indulj hát hisz […]
Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő. A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy… Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]
Bár itt a tavaszelő, még didergést hozhat, mára, De tudjuk ez már felkészülés hőségre, a nyárra. A tavaszelő, még gyors fagyot is hozhat, mára, Tudjuk, hogy ezt is túlélve, lassan futunk nyárba. (Kínai versforma – Vágyódás délre: Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Tél. Lassacskán már útra kél. Jő tavasz, Dúdolja a […]
Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a lila akác, alatta egy szív nagyon fáj, virágeső szirom hullott, magányos lélek elbúsong. Fák alatt a kiskerti pad, tóban messze fehér csónak, elréved a tekintetem, hova vitted én kedvesem. Fáj a szívem, érted eped, hulló szirmok fejem felett, kora esti nyáralkonyat, szeretni még úgy akarlak. Rád gondolok éjjel-nappal, […]
Edit Szabó : Legyőzzük a távolságot Piros autó nem csak álom, mióta a volánt fogom, megnyugtatja a lelkemet, vezető ülésbe enged. Nagy esemény volt a jötte, hat ikszet megjövendölte, ajándék az életembe, talán lesz még több belőle. Közel hozza a nagyvárost, legyőzöm a távolságot, suhanok a hegyek útján, fejem felett a magas fák. Barátokkal találkoztam, […]
A tavasz, lélekderű fokozó, Tél már elment, ő nem tiltakozó. A léleknek utólagos adó A tavasz… lélekderű fokozó. Nagykabát nem kell már, derű terjed, Meleg közeledik, mustként erjed. Tél már elment, ő nem tiltakozó, A tavasz, lélekderű fokozó… Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – Triolett versformában
