szerelmet súg a tavasz lehelete vággyal érkezik újra az ifjúság mert nincs bizony időhöz korhoz kötve hisz csak egy pillanat és nincsen tovább csak a remény az mi még benned él hiszen a kék bolygó oly csodaszép szerelmet érzel s gond elvetél s hozsannát zeng a tavaszi kép gyönyörű virágok kék sárga piros a zöldülő […]
Veszettül ugatnak az idomított kutyák. Parancsra ugranak, gondolkodni buták. Vészesen csaholnak a vesztüket már érzik. Beszennyeztek mindent a környezetük bűzlik.. Már kétségbe esve támadnak a kutyák. Lassan majd elkezdik lerágni egymás húsát. Egy bozontos szuka a távolból ugat. Útvesztőbe tévedt, nem talál kiutat. Fajtáját eladta, mind csapdában vannak. A falka kölykei […]
Szürke, félhomály töltötte ki a kis szobát, annak ellenére, hogy még alig múlt el délután két óra. Hosszú, vékony ujjaival körbe tekerte a takarót elcsigázott csupa csont testén és a fotelbe gubbaszkodott vissza. A pléddel együtt is csak annyi volt, mint egy tizenkét éves gyerek. Elmélázott tekintetével nem is igen látott már semmit a környezetéből, […]
Kávézgattunk, beszélgettünk, limerikben és haikuban… Előttem sasszéz egy nagysága, Kor-osztályom béli, jó márka. Együtt kávézhatnánk, Régmúltról dumálnánk. Kikezdenék vele, csudára. * Szemem rátapadt Követtem, mint kiskutya. Csorgott a nyálam. * Tekintetét magamon érzem, Léptét hallom… tán’ kísér engem…? Nem tágít mögülem, Felkelté figyelmem… Gondolkodám… biz’ megkérdezem… ** Gondolatban koccintok vele, De hogy ismerkedjek meg vele? […]
Még soha nem írtam verseket. Tekintsétek úgy ezeket, mint első próbálkozásokat egy új irány felé. Remélhetőleg lesznek még ettől magasabb szintűek is. Nekem tetszett, versfaragás. Hogy milyen eredményes volt, azt döntsétek el Ti, kedves olvasók! Bízom benne, hogy nem veszik el a kedveteket a további verseim olvasásától. ISTEN(SÉG) Adj Nem […]
Gyógyítani ezer sebet én verselek, te kérdezel én rímelek, de könnyezem és táncolok a betűkkel… én írom a sok versszakot te olvasod és számolod mivé lesz a mondadóm lesz-e benne tartalom? én rímelek, verselek a lelkeken elrévedek minden vers egy alkotás minden írás nagy látomás 2019.05.06. Lédikó
Képmutatás Fogságba ejtettek a lidércek Így aztán elkerülnek a fények Köröttem lángnyelvek égnek Mik a halál ritusáról regélnek Kinnt már indul a rügyfakadás Rám már talán nem vár a nyár A szavazóurnák magányába zárva Profán földi feltámadást várva Elfelejtve a szerelem illatát Mely idézte a múlt elfelejtett varázsát Mikor bátorság élt még a szívemben Távozáskor […]
(Bokorrímes) Amilyen az ember, én is olyan vagyok. Most még tél van, de a tavaszszóra vágyok… Hmm… igen az embert elárulják az álmok. * (Haiku) Kikelet dereng, Remény-fény újul… hajnal. Csendes eső hull. * Virágtól ékes Réten száguld az új szél. Fodros felhőzet. * Virágos, tarka Rét, ligettől bezárva. Bogárzümmögés. * Majd figyelem én, hogy […]
Rózsa Iván: Kedvesem Búzát hetykén vetettem: Szárba szökkent helyettem. Rózsát félve ültettem: El is száradt mellettem… Szelet vígan vetettem, Vihart bátran kerestem. Te vagy tán az egyetlen, Ki ért is kicsit engem… Ágyat bízvást vetettem, Nem egyedül feküdtem. Velem aludt kedvesem, Álmodtunk is rendesen… Budakalász, 2019. március 30.
Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei Nincsenek már észérvek, Nincsenek már érdemi viták, Visszajelzésből nem kérnek Az ostoba paraziták… A hülyék fő hülyéje „Tévedhetetlen” és konok: Azt hiszi, ő Isten szeme fénye; Pedig tévedni emberi dolog. A nép csendes birkaként tűr, Vagy éppen hazugságnak felül, Egyre nagyobb a fejekben a zűr: De az igazság egyszer kiderül! Álnokság, […]
