Gyere várlak, ó, Henrietta, Te vagy szívem megszállottsága. Tudd, hogy testemé is, Megőrülök… csakis. Légy közelembe Henrietta. Vágyamnak csúcsa vagy, Lélekharang kondul… gyere. Kar közelben legyél. * Imádnám már cickód a számba, Nyelved nyalogatnám a szádba. Simítanám hátad, Csókolgatnám nyakad. Öledbe nyelvem behatolna. Istenem, ha én már Játszhatnék izgi testeden… Nyalogatnám hátad. * Élvezném a […]
Földre szálltak a csillagok, Befedik testem, s én ragyogok. Felszállok az Űrbe lebegni, Hozzám jönnek a felhők melegedni. Simogatja testem ködpárnájuk. Elnyúlok rajtuk, ringat a jóságuk. A kövér Hold megvilágítja orcám, Hideg van, s mégsem ér el hozzám. A szeretet lángja messze világlik, Fütyülök, s a szél velem nótázik. Dalunk néma, nem hallja senki sem. […]
Porlepte, sárgult, mogorva. Rég elveszett már az orra. Valamikor volt benne fűző, Most spárga lóg ott. Ócska cipellő. Nyelve kifordult. A mostoha! Tán nem is volt tiszta soha. Pedig egykor sokat megért! Nem venné most senki egy lyukas garasért. Sarka már rég levált, Este pókhálók közt hált. Tátva van a szája. Éhes. Akár a gazdája.
Szabó Edit : Haiku 1. Boldogságban élsz, csillagod a reménység élet tengerén. 2. Esthajnal csillag tündököl éji fényben, ragyogó égen. 3. Nyílnak a rózsák töviskoszorú között, illatuk ontják. 4. Égre tekintve Tejút messzeségben, lelked megpihen. 5. Tündöklő varázs a lelkek lajtorjáján ontja parazsát. 6. Piruló orcák édes lány tekintetek, viruló rózsák. 7. Alszik a bánat […]
Érzed a háború bűzét? Kopogtassatok! Verjétek az ajtót! Üssétek a dobot! A Gecsemáni kertben hullatják szirmukat a rózsák Sionon Dózsa György unokája vár Judások és Pilátusok Dörzsölik már markuk Népek Krisztusa ébredj! Hová lettek az ideológiák? Nagy pátoszok, imák? Ne higgyetek a Cipolláknak Lélekgyilkos vámpíroknak Ne higgyetek a varázslóknak A becstelen ámítóknak Ébredjetek! […]
Én és a boldogság kéz a kézben sétálunk a tavaszi napsütésben. Léptemet kísérik büszke rózsaszálak, bódító illatuk messze tovaszállnak, s viszik hírüket méhek hadának. Száraz kórok, mint irigykedő banyák, lesik zsenge hajtások kecses mozdulatát. Ahogy a szél ringatja testüket, a kórok is velük egyszerre mozdulnak, majd az utolsó táncukban széttörve elhullnak. Egy gyík a kövön […]
Egyszer volt egy csúf banya, volt neki egy nagy baja, hogy füléig ért a száz foga. Hosszú füle porig nyúlt, fülcimpája lekonyult, ritka haja égnek állt, hegyes állán száz szőrszál . Vörös orrán bibircsók, hajlott hátán púpja volt, S ha ez sem lenne még elég , sántított is némiképp. De kicsi szíve nagyra vágyott, […]
Rózsa Iván: Gravitáció Vonz a Föld, nem lehet elhagyni. Csak legfeljebb itt hagyni… Űrhajóval, de hát ez nem tipikus… Az átlagember neve, sorsa: kuss! S mikor már hulla vagy; A Föld akkor is befogad. A lelked elszállhat a Mennybe: Persze, ha hiszel is benne. Ha nem vagy fennkölt, hanem földhözragadt: Lelked, testeddel együtt, a földhöz […]
Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]
jelet kellene hagyni itt a földön szép képet őrizzen az emlékezet és olyan csodát várni minden őszön hogy tavasz váltja majd a zord telet aprócska csodák úton és útfélen ha lehajolsz érte a tiéd lehet de a sors játéka néha kegyetlen hajlott gerinccel lázadni kell neked gorgók pásztáznak vizenyős szemmel csend szakít félbe ősi dallamokat […]
