Tolla hull a kékmadárnak, elszálltak az évek, őszre fordul már az idő, a vágyak aludni térnek. De mégis! Egyszer, egy szép téli esten – ha felgyúlnak a fények -, eljössz-e hozzám, aki egykor karjaimban ébredt? Már rebben, surran a kékmadár, újra felizzik fakó szárnya, szerelmes szívünk készen áll a lángoló boldogságra. 2019. február
Angyalföld Száll a por a reggeli ködben, s ásít az utcán, ki görbe örömben maradt egész éjszakán át, s lassan indulna aludni már. Az út másik oldalán dobozok zörögnek: tisztítják a várost, viszik a szemetet, és füstösen indul a konténer tovább. A hídról már látni az út forgatagát. Mint rohanó hangyák futnak a kabátok, elnyeli […]
(3 soros-zárttükrös) Pedig szerelemmel a szívemben születtem, Később láttam, cudar egy világba kerültem… Pedig szerelemmel a szívemben születtem. Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt, Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt… Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt. (Visszatérő rímek) Bálint napos a létem, méláztam, hogy […]
ma úgy érzed még minden a tied szerelem vágy és a nyíló rózsa de a holnap magánya itt lebeg fejed felett mint Damoklész kardja ma úgy érzed még nem bánthat senki hisz emberként a magad ura vagy de erőd fogy és gerinced eltörni gyűlnek a keselyűk a démoni had ma úgy érzed még rád ragyog […]
… nehéz idők mindig jőnek olykor bánatok sem kerülnek de ahogy futnak az évek valahogy – mindig többet érek…
Szeretnék újra gyerekként játszani, felhők között szaladni és nem látszani. Gondtalanul élvezni mit rám ró a sors, újraérezni milyen is a gyermeksors. Bízvást bízni a felnőttek szavában, örömömet lelni egy hajas babában. Elbújni és hinni, hogy rám nem találnak, bedőlni a sok-sok mesélt butaságnak. Gondolatban átmászni a varázshegyen, tündérkisasszonynak öltözni hirtelen. Hamupipőkeként táncolni a bálban, […]
Rózsa Iván: XIV. Viktor Én vagyok én, te vagy te, a seggem te nyalod: Mert hát az állam még mindig én vagyok! Már vénülő kezemmel alig találom a botot: De az állam rendületlenül én vagyok! Már hozzák alám az ágytálat, tán betojok: De az állam mindhalálig én vagyok! Ragaszkodom végsőkig a hatalomhoz, ilyen maradok: Ne […]
Szerkesztőségünk fennállásának 16. évfordulóját ünnepelte 2019. február 2-án, Miskolcon, a Dűlő Étteremben és a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A rendezvényen két antológiát is bemutattunk. Az egyik a 2018-as éves összefoglaló kiadvány, ami Ész-szív összehangoló címmel jelent meg; a másik pedig 2018-as HAIKU-APEVA pályázataink eredményeként megszülető A Hold is velünk dalol című összeállítás. […]
“Ne higgyetek annak a világnak Mely felétek fennen integet: Nemcsak értünk, de azért is árad, Mert tetszeleg, hízeleg önmagának, S fényköréből később kinn feled” (ifj. Kapp János: A könnyenhívőkhöz) tágra zárt szemmel bámulom a hajnalt üvölt a csend itt a szobán belül harsogva éltet egy világot aljast mely lassan lényünkre mint fátyol kerül már a […]
Gyere! Álmodjunk együtt boldogságot! Álmodjunk magunknak csodavilágot! Tanuljunk, míg lehet bölcs valódiságot! Hogy túléljünk minden bajt és tisztátalanságot! Tudom, néha nem érted, hogy ha szólok. Hogy tőled türelmes szerelmet várok! De érezd meg kérlek, hogy mire is vágyok! Váljanak valóra mézédes álmok! Mert én mindhalálig annyira szeretlek! Nem éreztem még soha ennyire szépet! […]
