Edit Szabó : Szeretem még magamat Átéltem már századokat, reméltem oly nagy álmokat, tükör nem mutatott csodát, küldött egy-egy mosolyt hozzám. Mégis enyém ez az élet, visszatükröződik lényem, nem szeretném önmagamat, nem látnám már az arcomat. Öröm-bánat-keserűség, szám szegletén egy-egy mélység, kisimul vagy összerándul, sorsom útja még varázskút. Bele nézzek a tükörbe ? nem kevés, […]
A világra egyedül érkeztem, S továbbállok egyedül, ha végeztem. Nem a magány üres ágya, Nem káosz szülte zsibongó lárma Az egyedüllét, mely körülölel, Mely mindig itt van, mindig közel. Nem fájdalom marta tátongó űr, Mely a gyávaság zászlaja alatt tűr. Békés, büszke, csodálatos, Mélyen megélve varázslatos. Nem álarc és nem is tükörkép, S mégis a […]
Szelídséggel lábadozik a tavasz, kisírja szemét még utoljára a tél. Elhagyja ajkát a keserves panasz, nyakába fütyül az északi szél. Még izzik a meleg a kályhában, ropogtatja bordáját a fahasáb. Csend ül a meghittség uszályában, fáradtan kacsint egy fénynyaláb. Rétes illata lengi át a régi házat, a kövön vörösboros kancsó hever. Kutya vakkant jóllakottságában, öreg […]
Talán boldog lehetek végre Szomorú a lelkem, A boldogságot nem lelem, Csak a fájdalmat ismerem, Remélem egyszer lelkem súlyát levethetem! Le a mélybe épp a helyére, Leszámolok vele örökre, Hisz így rátalálok a reményre, S talán boldo lehetek végre! Szomorú a lelkem, Mivel a múltat nem feledhetem, A kudarcot nehéz elengednem, Remélem egyszer múltam súlyát […]
Mondod, mondom tengernyi a gondom nincs egy rongyom dühösen sikoltom. Áruház, merész van kecsegtetés pár darab mesés lehangoló befejezés. Retikül ébenfekete pici a felülete ne pakolj az üzenete nem fér bele a fele se. Új cipő szorít az ember vonyít akad aki okít segítségéről biztosít. Az idő szalad harisnya szakad boka dagad fej széthasad. Átmosod […]
A magyar kultúra napját 2019-ben Nyékládházán ünnepeltük a Furmann Imre Művelődési Ház meghívására a Reményi Ede Zeneiskola és a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjaival. A rendezvényre szerzőink blogjából választottunk alkotásokat, így került a műsorba M. Simon Katalin, Virág Barna, Kocsis Erika és Hutás Mihály szerzőink egy-egy verse, valamint Szolnoki Irma rövidprózája. M. Simon Katalin: Hinnünk […]
Az örök szerelem! Nyílvesszőként hatoltak belém A tél gorombaságai Hol keressem, hol kutassam Hol rejtőznek múltam vágyai Ha fülemre húzom téli sapkámat Megszólal bennem egy ifjonti vágyálom : Kit számomra Isten ajándékoz Örök szerelemben égjen a párom Kézen fogva búban-bánatban Örömben és száz viharban Mindig csak piros almát Szedegettem kosarunkba Ripacsok szennyezték be utunk Nem […]
Porból lettünk Csak a porból látszik, mily messze az isten, le kell hajolnia, hogy ránk letekintsen. Porból porrá leszünk, így hangzik az ige, ezért, ha fúj a szél, dobál oda-ide. Könnyű fajsúlyú lét, gyökértelen világ, leporolt közhelyek között nőtt ideák miatt, ha fúj a szél, fuldoklunk a portól, létünk előzetes túlvilági […]
El Camino Csendes hullámokra vágyva vadvizek sodrában kapkodsz levegő után, s zihálásod hangja zúgók robajába fullad. De ugyanígy halna el kipréselt fohászod is. A természet vigyáz reád, hisz atomjaid részei a mindenségnek és ha erre gondolsz, már nem is akarsz megérkezni. Tudatalattid dermesztő mélyén átértékelődnek a vágyak, s dacos paradoxonná mutálódsz: bensődben […]
Mint a vadak Kéz a kézben: elcsépelt szavak. Élünk, vagyunk. Városi vadak. Létünk hamis. Káprázat, csalás, szellő lebben s oda a varázs. Ember-porszem kergeti álmát, vakon hiszi mindenen áthág. Nem mer, nem tud akarni látni: lélek nélkül senki-akárki. Naiv bolond, úgy sejti boldog s szíve helyén érzelmi foltok. Fényre […]
