„HAJNALI RÉSZEGSÉG” Parafrázis Kosztolányi Dezső versére Az ablaknál ma is ott álltam kialvatlan, karikás szemekkel, félelemtől átizzadt lázban, mint aki bűneiért vezekel, és bámultam a megbénult utcákat, a magukba roskadó tereket, s ahogy a bánat a horizonton föltámad, míg fák ágaira fényt tereget. A házak úgy fekszenek kiterítve sorban, mint bűzlő, puffadt hasú, leölt […]
Sir a szemem napok óta. Hullik a könny patakokba, Csendben fojtogat titokban, hogy más sose lássa. Sír a szemem napok óta. Miért nem hagyja már abba? Minden napon ezt csinálja, szomorú sorsát siratja. Sír a szemem napok óta. A lelkem vigaszát várja, de most is minden hiába, elmaradt a boldog óra. Sír […]
Pökhendi gondolat, Emmácskát Elkapom, de, nem a grabancát. Karjaimmal fogtam, Volt, ahol markoltam. Nehezen viseltem pofonját. Ó a kaland, nem a stílusom, Néha, elkap gépszíj, jól tudom! Jó vagy nem, hogy döntsek, Vágyak, csak ődöngtek. Rohamérzéssel, nem akarom… Vágyam… virtuális szerelem? És ha, tested birtokba veszem? Így-se, úgy-se lehet, Messze van a tested. De, ha […]
A félhomályban két aprócska láng integet ki a parázs alul egymásnak. Egyre több és több levegőhöz jutnak, feljebb, még feljebb nyújtózkodnak. Már jóval fölötte járnak a legnagyobb parázskupacnál is, még mindig nyúlnak. Kitartóan küzdenek, hogy összeérjenek, perzselő szerelemből töltekeznek. Egyre csak magasabbra emelkednek. A szél segíti útjukat, meleg légáramlat. Most […]
Edit Szabó : Csöndes folyó Hamisíthatatlan szépség, partjaidon úgy sétálnék, vízbe lógó ágak fölött, barangolnék álmok között. Sima vize lágyan lebeg, nincs ami most gátat vethet, napnak fénye simogatja, a delejét visszakapja. Érintetlen a természet, képzeld el a lehetséget, meder szélén fagyökerek, benne élnek hal gyerekek. ide-oda úszkálgatnak, szemed láttára kacagnak, játszanak a fénylő vízben, […]
Naponta várom a változásokat. A boldog perceket, a szebb éveket. Várom a munkát, a hétvégeket. A hívást, a törődést, új híreket. Várom a családomat, barátokat, akik közel vagy nagyon távol vannak. Várom, hogy melegítsék a lelkemet, átöleljenek, mindig szeressenek. Várom a havas telet, a napsütést, melyek világossággal töltenek meg. Várom a szivárványokkal szőtt […]
Az idő múlásában A hold szemérmességében a felhő mögé bújik Idős embert ünnepelni szégyenére válik Úgy tűnik, hogy még a forgószél is fázik Januárban születni, a hó végét meglovagolni Jeges úton, vagy hót-taposó cipőben járni Reményt nyújthat: tavaszi ébredésre várni. A hold kikacsintott S gúnyosan kacagott Árnyéka rávetült házfalunkra Jól esett szolid simogatása Eltévedt ártatlan […]
Túlélő tréningen… (Lépcsőzetes) Roppant kegyetlen Volt a fagyos éjben, Önként vállalt sötétben. Nem félni itt lehetetlen. Szerencsecsillagunk felhőben, De kipróbáljuk magunk… röptében. Megyünk, mínusz húsz fokban, éjsötétben, Félelem lekötözte agyunk… élőben. Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben. Mentünk, mert reggel, öt óra volt… határidőben! Női társam, többször megállt, fülelt a sötétségben… Sötét égbolt, sötét föld […]
Egyedül bolyong a lélek, kutatgatja az örömét. Mindhiába keresi azt, lassan elveszti a hitét. Nyughatatlanul kóborol, újra meg újra próbálja. A szeretet olyan ritka, mint a víz a sivatagban. Fárad a meggyötört test is. Már le- lemond a képzelet. Feszít a lét, elköszön a vágy. Marad az álom, a sötét. Nem is tudni hol tarthat […]
Szertefoszlott lételemek sallangjából építkezett. A lehullott morzsákból járható utat épített. Kevés volt hozzá akkor már a kitartó, szívós akarat. Nem akármilyen segítség kellett, olyan alig akadt. Egy hajszálon mozgó kapcsolat, – nem szerelem, vagy barátság- vitte tovább a minden napokat, adva a megmenekülést. Nem ígért, sem számon nem kért, jelenlétével átkarolt. Erőgyűjtő […]
