Versben és haikuban… Az élet nagyon, ördögien veszélyes dolog, Néha rosszallólag úgy csinál, hogy ránk mosolyog. Többnyire azonban, elfordul, púpos hátát mutatja, Így fejezi ki, hogy mily’ valójában… jól megmutatja. Aztán, van, hogy dühösen elengedi a kezünket, vicsorít! Ember akkor lesz depressziós, migrénes és visítva sikít. Erdőnek szélén, magányosan nő a nyárfa, Mi meg ott […]
Megfigyeltem: ahogy öregszem, egyre szívesebben hordok ezüst ékszereket… igen, igen! Már nem vonz az arany csillogása, valahogy túl feltűnőnek érzem, ha nem alkalmi ruhához vagy kosztümhöz viselem. Kosztüm? Szinte azóta nem volt rajtam, mióta nyugdíjba mentem! Mikor is viselném? Talán a bevásárláshoz vagy a tornára menjek benne? Esetleg a túrázáshoz? A Verslista találkozóra se […]
Ha meghaltam, és tudom, és tudod, hogy meg fogok halni. Én tudom, és tudod, hogy nem veszek levegőt, És tudom, te tudod, hogy víz alól nézlek. Ha meghaltam, tudod minden könnyem neked adom. Ha meghaltam, Én, mint ember csak többször halva, Halottan hiányzik majd, hogy vigasztaljalak. Persze hogy is vigasztalhatnálak a halálom miatt, Ha […]
Tetszik a látvány. Lehet, hogy furcsán hangzik, ha az ember a saját lábujjkörmeire ezt mondja, de én most így érzem: gusztusosak. A cseresznyepiros körömlakk úgy veri vissza a délutáni napfényt, hogy összefut tőle a nyál a számban. Megkívánok valami jó roppanós, piros húsú gyümölcsöt, ahogy bámulom őket. A napozóágyam melletti asztalkára pillantok, hatalmas, Dolce & […]
Klotz Mária: Hajléktalan Zord a hideg tél, szép a fehérség Izzik a tűz, a fény, játszik a szépség. Múló a remény, még várja a jót Aludna a koldus, nem talál ennivalót. Nincs neki kiút, hiába kukázgat Kóbor kutyával itt-ott bugázgat. Ócska rongyokon fekszik a drága Béget, úgy köhög, jaj de fáj a háta. Adj neki […]
Klotz Mária: Örömmámor Zord tél telepedett a tájra, hullott a gyémánt hó a házra, a macskánk csöpp orrára. Imádott rozoga faszánkóm a padláson várta, mikor kerül már a meredek domb oldalára. Megrázta magát Holle anyó, hófehérre szórta a világot, meseszerű képet készített. Alkotásként szemléltem a csillogó hó-virágot, amelyet a fakerítésre díszített. Néró kutyánk visítva ugrált, […]
Klotz Mária: Téli anziksz Zizzen a fájdalomtól megrendült tél Imára kulcsolt kézzel nyugovóra tér. Magára hagyva mereng tavaszig Angyalokkal álmodva mélyen aluszik. Nem tudja mi vár rá hamarosan Koldusokkal táncot jár komótosan. Ócska rongyokba bugyelálva vár rá a halál Bajára gyors megoldást nemigen talál. Alva várja a bimbózó világtavaszt Nevére új zimankós jelzőt akaszt. 2018. […]
Mint földöntúli, hazug látomás, Úgy gurult lassan, szépen, csendesen. Otthona vagy csupán egy állomás: Mi lehet számára a lakótelepen? Jött a Porsche, a fényűző idegen, Jött, de nem szállt föl utána a por se, Csak pár tekintet meredt rá hidegen, Akik nem láthatták még az autóst sem. Mert fekete volt a Porsche ablaka, […]
2019. január 19-én, Ádándon Neisz Péter, 21-én Szántódon Balogh Zsuzsa művelődésszervező köszöntötte a jelenlévőket és megnyitotta ünnepi beszédével az eseményt, aki a 30. évfordulóra különleges adatokkal egészítette ki eddigi ismereteinket. A Himnusz születésének napját Ruzsa Magdolna által énekelt egyedi felvétellel, különleges hangzásban énekelt himnuszunkkal köszöntöttük. Maurer Teodóra könyvtáros, irodalmár vezette le az est irodalmi részét. […]
Erotikus séta… Szelíd lankáidon mászkálni, Völgyeidet, mindet bejárni… Azonosulni… bőn, Magamat hergelőn… Sötétség ködében járkálni… Este parkban, padon csücsülünk, Sötétedéssel, sötétedünk. Oltári szép a csend, Nyugalomért esend. Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk! Váltanék sebességet még föl, De, te nem! Félsz a nagy hevemtől! Hergelés bent marad, Kint, látható a kard… Elkísérlek, gerjedelemtől. Megkívántalak, nem szégyellem, […]
