12
visits
0
comments
Posted in
haikuban hadsereg volt ott hol a halál aratott nem maradt élő
haikuban fejfák és halmok hős katonáink sírja távolban pihen
semmiből érkezem valahova arcomon közben mélyülnek a ráncok terelget engem a sorsom ujja lehet hogy “ott” majd békét találok
valami mar és fáj ott legbelül most verset írnék az éjszakában a “kő” ami nyom egyre nehezül de ellenszerét még nem találtam pajkos humoros vers kellene most helyette szomorún szól az ének s kiált a csend és ez a riposzt az éjszakában már újra éled vedd elő hát a kopott gitárod húrja sír ha a […]
talán ha újra kezdhetném tinta csak színes lehetne de más más színnel soronként íródna életem könyve másképp szólnának a dalok hol harsogva hol meg lágyan esőben járnék ha zokogok s remélnék egy pillantásban s remélnék egy pillantásban esőben járnék ha zokogok hol harsogva hol meg lágyan másképp szólnának a dalok íródna életem könyve de más […]
Qupaci emlékek.2 De jó volt egykor fiatalnak lenni Családban, szeretetben gyermeket nevelni Kommunizmusban élni Egy jobb világban remélni Ez volt napi feladatunk Nem volt kihez segítségért szaladni A család volt a politikai menedékünk A gyermeknevelés az egyetlen fegyverünk Gábor fiam Pannonhalmát maga választotta Választása bátorságunk nem riasztotta A borpincékben akkor is támadtak vigasságok Minden földi […]
Jobbról a tizenkét éves Anna, balról a tíz éves Bogi simul hozzám. Középen én, alias Anna papája mamája. Szemben velünk a képernyőn Beethoven. No nem a zenész óriás. Hanem a csöppségében is jókora, csetlő-botló bernáthegyi szőrgolyó. Tappancsa minden csusszanását, farkincája minden billenését gurgulázó kacagás kíséri a kanapéról, csakúgy mint a családtagok óvó-rajongó szeretete a filmen. […]
Sokáig álldogált a nyitott szekrényajtó előtt. Végül már nem is keserű, hanem valamiféle csak azért is lemondó daccal, az öt éve divatja múlt püspöklila miniszoknyát és spenót zöld selyem garbót emelte ki. Egy fiatal nő életének talán legmélyebb mélypontja, ha a természet kegyetlen igazságtalanságát még mesterséges öncsúfítással is megtoldja. – ’Szabadúszó vagyok ’ – halotta […]
Krisztus fiakat nemz százezer szám Úgy megszaporodtak a Föld bűnei A meg-nem-értés magányába zárt negyed-istenfik a neurózis töviskoszorúját hirdeti homlokunk köré a világ Háború gonoszság emberi butaság éhínség természeti csapás öt sebéből vérzünk Lebegünk a vágyak tengerén Borrá változtatnánk a világ minden könnyét kenyérré a szenvedést Kevés Heródes Júdás Pilátus utóda és Mammon sem henyél
Nyúl nagypapa jól megrakta Kosarát a piacon Hoztam répát, fehér retket – Makogja már a gangon Fut elébe sok kis nyúl-fi, Ide nyúl, oda nyúl; Mire anyjuk észhez kapna, Már hiába nyúl. A vers meghallgatható Karády István megzenésítésben és előadásában a YouTube-on.