Edit Szabó : Szarvas a tisztáson Villan felém tekintete, ahogy csodálatos teste kilép erdő sűrűjéből, agancsát magasra vetve. Ijedtség nincs a szemében, félelem nélkül tekint szét, szarvasok közt ő a király, fény csillan ágas agancsán. Övé ez a táj és liget, melyben boldogságban élhet, nincsen veszélyben élete, ez a park az élet-tere. Selymes fű ad […]
Piac! Láttam, hölgy cipekedett, Nem bírta tele cekkereket. Mért vett annyit vajon, Krumplit süt majd vajon? Úriember vagyok, segítsek? Rám nézett, szeme ki is tágult, Annyira megdöbbent, rám bámult. Sokat vettem, nehéz, Elkél itt a plusz kéz… Ötszáz méterre lakok! Indult… Szütyők alján, biztos ólom van, De, küldöttem velük harcosan. Félúton megjött, a Szív ritmuszavara. […]
Edit Szabó : Tél hatalma Ránk köszöntött télnek java, hó hullott le minden napra, vastagon takarja földet, nem látni a fákon zöldet. Lemenő nap sárga fénnyel elköszön a fehérséggel, tele tűzdelt havas tájtól, búcsúzik a napvilágtól. Sötétedik, nem fekete, lehullott hó tömkelege borítja be erdőt, mezőt, házak udvarát és tetőt. Fenyő ágon dér csilingel, a […]
Edit Szabó : Tél hatalma Ránk köszöntött télnek java, hó hullott le minden napra, vastagon takarja földet, nem látni a fákon zöldet. Lemenő nap sárga fénnyel elköszön a fehérséggel, tele tűzdelt havas tájtól, búcsúzik a napvilágtól. Sötétedik, de nem fekete, lehullott hó tömkelege borítja be erdőt, mezőt, házak udvarát és tetőt. Fenyő ágon dér csilingel, […]
rég elment tőlünk már nagyon messze jár népünk büszkesége szép turul madár de vele tartott a régi istenünk azóta magyarként folyton szenvedünk a turul eljönne hogyha tennénk érte lenne a nyárnak magyar ékessége régi istenünk talán mellénk állna turul és isten fényt hozna hazánkra doboljad hát táltos a hívó jelet ne gondold hogy itt már […]
pattan a tűzkő szikrát vet égre lobban a kanóc láng szivar parázsból égi jelet alkot magának ki múltban jár
(Az EMBER 14 parancsolatja!) Irigység. Irigység embert sárgává tesz, Mert benne, tenni nem volt mersz. A másé az mi kéne neki, De nincs mersze megszerezni. Gyűlölet. Gyűlölet éltet embereket, Kik nem ismerik szeretetet. Haragszanak mindenkire, Kinek nem beteg a lelke. Erőszak. Az erőszak éltet egyeseket, Kik nem szeretik az embereket. Tévednek, mert hiszik, ettől nagyok, […]
Megtréfált a sors, Életem túl sós. A sótartó feneketlen, Az életem élhetetlen. Lehet váltani, Só nélkül élni. Akkor mi lesz az étellel Vagy alkudjak az élettel? Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc
Az éj sötétjében kuvikok röpködnek, A fejfák felett meg szellemek lebegnek. Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben. Az éj vaksötét, gyertyafény elvész benne, Bár állítólag sötétnek is van lelke. Az éj sötét, átláthatatlan és hosszú Látszólag véget nem érő, oly’ mint bosszú. Ködben úszik a hajnal, pirkadat sejlik. Bár […]
A hegyek- völgyek és a vadvizek, Ez mind a természet, mit szeretek. Vadakat látni és bogarakat, Megfigyelni a sok madarakat. Ember több az állatnál, gondolkozik, A rombolásban vajh’ visszakozik? Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük, A Föld urai pozitívan legyünk. Naponta halnak kiállatok, növények, Értem én, de nem minden az okos gépek. Mi lesz, […]
