Rózsa Iván: Építkezés Az a ház a tiéd, amit magadnak építettél; Ha jó az alap, biztos feletted a fedél; Építgeted lelked, lakod folyton-folyvást: Megőrizted formád, alakod szemlátomást. Budakalász, 2019. január 8.
Rózsa Iván: Az abszolút csend Az ego-nélküliség az önvaló; A nem-én az igazi én, a jó; Az üres a teljes, a semmi a valami: Ilyenkor a csendet akarod hallani… Budakalász, 2019. január 8.
Rózsa Iván: Irgalom! Itt szenvedünk, nem tudjuk okát: De talán irgalomra lelünk odaát… Talán megkönyörülnek rajtunk az istenek: Ha már ily kegyetlenek hozzánk az emberek… Budakalász, 2019. január 8.
II. Magyar Hadsereg emlékére fagy uralta tágas hómezőkön vért könnyezett sok lidérces álom alászállt fentről a megvető közöny halál ült tort tombolt a fagyott tájon fiatal életek tűntek el sorban lelkek sora szállt már az ég felé fagyott testek szerteszét a hóban ők már nem indulnak hazafelé rokonok barátok hiába várnak csak emlék az mi […]
Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság (Wim Wenders: Távol és mégis közel) Az idő – művészet. Az idővel játszani… Az idő-nélküliség még fennköltebb dolog. Mindenki ebben az időben él, ez nem nagy kunszt, de az idők felettiség, az már valami… Az idő – pénz. A pénzzel játszani művészet… De a pénz nélküli világ tulajdonképpen az […]
Századparancsnok voltam a mély hóban… Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk, Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk, De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg, Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg… Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies, És vannak kis települések […]
A telefon hosszan csengett. Kihallatszott a bezárt ajtón keresztül. Na – gondolta, mire bejutok úgyis elhallgat, akkor pedig nem tudom meg, hogy ki keresett. De a telefon nem hagyta abba a csengetést. A frissen felszerelt betűzár sem akadékoskodott. A kagylóban egy ismert hang, a sógor hangja recsegett: Szia Péterkém! Csak azt akartam kérdezni, hogy szombaton […]
A sarokban ülve, mozdulatlanul várom, hogy mozdulhassak. Csak a látószögembe eső tárgyakra tudok fókuszálni. Velem szemben egy ajtó, sajnos kulcsra zárva, előttem egy régi, poros szőnyeg hever a cseresznyeszínű parkettán. Az ajtó melletti fésülködőasztal némán sóhajtva várja, hogy valaki, egy hölgy, vagy csak egy kislány, még egyszer ebben az életben elé telepedjen és megszépüljön mellette. […]
Ölelő csendben, nyikorgó ágy Őrzi a kedves melege. A lepedőn hagyott régi vágy – Idea kínoz – Szeret-e? Magányos képzelet, megszokás, Nincs már ünnep, és régi láz. Hangosan üvölt a szuszogás; Szakadó életet vigyáz. Nős embert szeretni oly nehéz, Gyűrött párnáján gond hever, Mit az asszony nyűgje csak tetéz – Az életünk méz és teher […]
Pokolra jut, ki Belzebub sorába áll! Babilon városában fekete köd; a bűn sündörög. Ármány kúszik feléd, tűzben fagyott mosoly s forró üstben, Goebbels rotyogva röhög. Fondorlat, a rád bízott szabad akarat tövis és szilánk az új-régi gondolat kín és szenvedés, nyomában fájdalom, háború s halál. Emészt a bú, a gonosz vádakat kohol az elmékben lángra […]
