Az ősznek könnyei Őszi erdő, de csodállak, szememnek ez már káprázat. Hogy tudsz mesevilág lenni, színeiddel így tobzódni! Mintha egy szép festményt látnék, mit művész vásznára fest. Valóság ösvényét járom, ott méla csend lesz a párom. Lombod alatt megpihenek, erőt gyűjtök a lelkemnek. Kiteríted levélsátrad, hogy sokáig legyen árnyad. Őszbehajló falevelek, titeket én nagyon szeretlek. […]
Karácsonyi kívánság Karácsonykor, mit is kívánhatnék, hogy a kívánság valóra váljék. Istenem most nagyon sokat kérek, de remélem megbocsájtod nekem. Adj, megnyugvást háborgó szíveknek, enyhítsd magányát az embereknek. Gyógyírt a megsebzett lelkeknek, és a súlyos gondokkal küzdőknek. Adj, a betegeknek gyors gyógyulást, a gyermekeknek vidám arcocskát. A könnyeket változtasd mosolyra, a szívet aggódás már ne […]
A láp foglyai VII. RÉSZ A nap már magasan járt amikor felébredtek, nem is aludtak mostanában ennyit. Le voltak már gyengülve nagyon az éhezéstől és a sok szomjazástól. Sáta az utolsó kicsi adag szénát is odaadta a tehénnek, adott neki egy kis vizet. Megfejte, de bizony már az tejet sem adott. Közben beszólt anyjának, hogy […]
A láp foglyai VI. RÉSZ Sáta hamar eltűnt a nádtengerben, vigyáznia kellett nehogy a járhatatlan lápos területre tévedjen. Hogyan is kell keresni madártojást, amikor soha nem csinált ilyet. Neki az apja sem engedte meg, hogy az apró madarak fészkéből tojást hozzon el. De ez most egészen más, ha nem talál tojást apja akár meg is […]
A láp foglyai V.RÉSZ Zsadán az egész testében remegett, szinte alig tért magához olyan gyorsan folytak az események és most itt áll egy halott tatár katona teste felett. Vívódott magában, hisz ő még soha ilyet nem tett, senki életére nem tört. De megszólalt a belső énje, amely azt súgta, ha nem ő, akkor most te […]
A láp foglyai IV. RÉSZ Csendben üldögéltek a kis nádkunyhó előtt, Ankisza kiosztotta a napi adag ételt és kiöntötte mindenkinek a tejet. A tehén már egyre kevesebb tejet adott, hisz nem kapott elég vizet ő sem. Sajnos a víz fogytán volt, nem volt honnan pótolni. Aggódva figyelte Zsadán, hogy holnapra már vizük sem marad. Künde […]
A láp foglyai III.RÉSZ Lassan előmerészkedtek mivel meglátták, Zsadánt és Sátát. Féltek már mindentől, egy faág reccsenése elég volt ahhoz, hogy összerezzenjenek. -Indúlhatunk is, mindent összepakoltunk. A lányok is tudják a dolgukat, a kis Zsejkét meg az ölemben viszem!-szólalt meg Ankisza. Zsadán a ló hátára sok mindent felpakolt, ő vezette a lovat így índultak el. […]
A láp foglyai II. RÉSZ Már mindenki békésen aludt, de Zsadánnak nem jött álom a szemére. Gondolatban már bejárta a nádast, mindent eltervezett. Néha gondolatai elkalandoztak, eszébe jutott az a szép nap, amikor megismerte feleségét Ankiszát. Ő volt a legszebb lány a környéken, barna haja csak úgy lobogott a szélben, amikor lovával vágtatott. Bátor lány […]
A történet a tatárjárás idején játszódik, egy kicsi falu közösségében Álmosdon. Egy család történetén keresztül beleláthatunk életükbe és a megélt borzalmakba. Zsadán a családfő, felesége Ankisza, fiuk Sáta, lányaik Künde, Zalóta és Zsejke. A láp foglyai Szerző: Kozma Barnáné Dandé Valéria Nádsípokon játszott a délutáni szél, néha hangosabban, hol halkabban. Borzolta a nádast, a közeli […]
Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben… Jaj! Hideg Ölelget! Remeg testem, Lelkem, mindenem! * Itt Lélek Nem leli Nyugvó helyét! Sír is oly’ hideg. * Gaz Hideg, Maga az Ármány! És az, Hogy még lőnek is…! * Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni, Mert azzal is csak robbanásokat lehetne visszaidézni. Álmodozó a lélek, az […]
