A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros Jó lenne kislánynak lenni, És mindent elfelejteni, Gond nélkül élni, nevetni, Boldogan felhőt kergetni. Indul reggel, múló Szeszéllyel, kedvünk még alszik. Napfény-sugár ébreszt. * Tavaszi szellővel futni, Minden kis virágot tudni, Ahol szép, oda eljutni, A sok rosszat átaludni. Fonok vágyaimból, Napfény tűzén át, koszorút. […]
2018. december 7-én, pénteken került sor Nádasi Katalin szerzőnk Lelkek és Arcok című kötetének bemutatására a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, Budapesten. A rendezvényen Zsoldos Árpád és Adrienn, a kötet szerkesztői beszélgettek a szerzővel és olvastak fel alkotásaiból. Az emelkedett és jó hangulatban zajló egyórás eseményen a szerzőt megtisztelték olvasói, családja, barátai és rádiós szerzőtársai is. […]
Avagy az öregedés filozófiája… Fázósan ülök, fogam is összekoccan, Révedek. Szemezek a semmivel hosszan. Hallom, mások nem is ismerik a semmit. Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit… Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem, De nagy elutasítás lett osztályrészem. Egyre jobban látom, bennem van a hiba, Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba. Én is […]
Életmúlás… Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap, Üstökét megragadjuk, mondá a pap. Makacskodni, hőzöngeni nem szabad, Mert az élet mellettünk csak elszalad. Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább, Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább. Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni Az életet így lehetőleg jónak átírni. Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába, Légy te okos, önmagaddal […]
Hétköznapi pszichológia… Jeges hideg oson a tél előn, Nem csak a járdán, a lélekbe is! Ezt a belső hideget kezelőn, Tán’ A szeretet-meleg, segíthet is. Kilábalás nincs… hideg harcmezőn. Vecsés, 2017. október 5. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Valahogy, mindig éreztem uralja a létemet egy ötödik hadoszlop, Pedig az „értők” tagadták… így tőlem elvették a létet. Kicsit úgy is éreztem, eljön a nevezetes „D” nap-segítő vonatoszlop. De Az „értők” hiába biztattak, csak húzták bennem a féket. Mások velem csak jó-pofiztak, képmutattak… volt csak szembejövő faoszlop. Vecsés, 2018. július 29. – Kustra […]
Hétköznapi pszichológia… Egész életemben igyekeztem előre, pozitívan hittem, De, így öregen már kiderült, csak otthon zsákoltam… Engem, bár sok-sok atrocitás ért, soha el nem hagyott hű hitem S Mégis, csak álmodott, virtuális volt hosszú utam… De kérdés, mi a pozitivitás? Vajon az, amit diktált hitem? Vecsés, 2017. június 20. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Van, akit hamisítások és hazugságok köde leng körül, És még ő az igazságosztásnak, tősgyökeres bajnoka. Az ilyet meg még, hozzá csatlakozott szerencse veszi körül És Vele, biz’ harcok nélkül lehet, győző-igazság bajnoka. Ő sorsa mindegy is, de az áldozata, nem annyira örül… Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok, De nem mondasz semmit, csak nézel… Tekintetedben árvaságot látok, És A gyűlölettel már kivégzel? Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok? Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc
mint fehér szálakból szőtt puha paplan borítja be a hó most a tájat közben az apró pihék szakadatlan szférák zenéjére táncot járnak kontrabasszus ahogy a szél süvölt zenekart most a természet vezényli a pihék tánca álomvilágot ölt nézőt e látszat mindig megigézi a kertem is hótakaró borítja növények téli álomba merülten pihennek titkon a tavaszra […]
