Nézetem nem érvényesülhet Az élet bármely területén. Levonom a következtetést Balga, semmi ember valék én. Ember mindig hibát keresi Ez életet előmozdítja. No, de, önmagában keresni Talán ez az ember nagysága. Ilyennek születtem, neveltek, Így látom környező világot, Tán’ ismerem őket; emberek, Hogy szerezzek gyertyát, világot? Értékelem eddigi éltem, Fény még nem gyúlt a borús […]
Senkiházi vagy élhetetlen, Bár a becsvágyam mérhetetlen. Így a sikervágy nem mérhető, Egy lehet mérce, hogyha pénz jő. Pénz áll velem, sajnos hadilábon, Pedig ez legnagyobb kívánságom. Valamiért nem szeret a beste, Sikertelenül fekszek le este. Siker embereknek véleménye Nem mérvadó… az csak esti mese. Ők ugyanis máskor, máshol voltak, Igaz, pontosan jókor, ott voltak. […]
Kismama Kismama áll előttem a sorban, leletért. Rendes, jólöltözött, kulturált megjelenésű, jó modorú. Egyik kezében a táskája, másikat már terebélyes méretű pocakján nyugtatja. Azaz dehogy nyugtatja. Kommunikál vele. Arcán angyali mosoly, látszik, hogy beszélget a babájával. Úgy tűnik, van mondanivalójuk egymásnak, az pedig hogy miről szól a diskurzus az ő titkuk. Vélhetően nem először csinálják, […]
Csak: Napfényt várok, de jégeső hullik… A remény még él… lassan elmúlik. Ernyőm van, de szél kifordította… Sors eddig csak rossz arcát mutatta… Ha már: Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz, És már nem eszik kígyót a mongúz, Ha már a szív igazából nem húz, Ez akkor már csak hétköznapi „blúz”… Vecsés, 2002. május […]
Még az sem: (Oximoron) Önmagamnak is az akadálya vagyok, Még az sem sikerül, amit nem akarok. Jászol előtt: Csak állok, mint a barom a jászol előtt És azt várom, hogy kapjak szénát, mielőtt, Utolsó vég-erőm vesztvén, elalélok, És akkor bekebeleznek a démonok. Próbálom: Korlátozva vagyok nagyon végzetesen, Próbálom is elkerülni, élelmesen. A kerülőút is tele […]
Már nem érdekel az élet, semmi se számít, Mert minden mi körülvesz, úgy látom, csak ámít. Éltem olyan, mint a hamis gyöngy csillogása, Felszín alatt rothadt, de nagyon szép a máza. Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc
Szeretem a szemed, oly’ derűs, Szeretem a pillád, oly’ fésűs. Szeretem a vállad, oly’ formás, Szeretem a melled, oly’ almás. Szeretem a lábad, oly’ kecses, Szeretem a hasad, oly’ selymes. Szeretem a lelked, oly’ rendes, Szeretem a szíved, így szeress. Vecsés, 2009. március 16. – Kustra Ferenc
Vers és haikuíró vagyok, És úgy tűnik, most már maradok. Mindig vannak új tanítványok, Tanítom őket, fiúk-lányok… Vecsés, 2017. március 18. – Kustra Ferenc – Készült a magyarerő,hu felhívására a fénykép mellé.
Buzgón érkezik A hideg, lépte kopog. Libabőrt terít. * Buzgón érkezik Fogcsikorgató hideg. Tó vize fagyott. * Buzgón érkezik Vastag, sötét hófelhő. Hószállingózás. * Buzgón érkezik A havazás. Takaró. Hóakadályok. * Buzgón érkezik A jégvirág rajzoló! Szép motívumok. * Buzgón érkezik Jégcsap-orgonagyártó. Hó-felszín jeges. Vecsés, 2016. október 20. – Kustra Ferenc – Haiku-csokor fél-haiku láncban. […]
Edit Szabó : Reményeket ébreszteni . ” Isten-félő, vagy szerető vallásos vagy vallástalan megéli, hogy egyszer eljő’ kiben meg lesz bizodalma”, felejteni, nem feledni reményeket ébresztgetni, várni az Ő jövetelét, kisgyermek megszületését, áldomás a születése minden embernek szívébe, mert az élet mindenkié, fel kell, hogy őt is neveljék, remény adjon vigasztalást, nem kell hinned Istennek […]
