Elegem van a körvonalakból! Elég a sejtekbe zárt énből! Elég volt a börtön! Hadd legyek végre pára, ami elnehezíti a levegőt! Hadd legyek zúzmarát őrző dermedt faág! Hadd legyek az üvegen megfoganó jégvirág! Hadd legyek én a korty víz, ami életben tart! Legyek a szájak szegletében megbúvó mosoly! Leheletnyi bűnös gondolat… Legyek az izzón sercenő […]
Amennyire csak erőm engedi, szaporázom a lépteim. Az ég már folyamatosan morajlik, a villámoktól úgy érzem magam, mintha vakuk kereszttüzében rohannék. Hátrapillantok, a látvány még szép is lehetne, ha nem félnék ennyire a vihartól. Mögöttem a meredek lejtő, amit méregzöld fűtakaró borít, a hosszú fűszálakat vadul cibálja a szél. A hegy lábánál elterülő kis falu […]
Nem volt elég! Nem volt elég, nem volt elég! A trágárság ült a parlamenti padsorok közé, Álarc nélküli fehérjehalmaz süvített a pulpitus felé Gyomorforgató nauzeát kiváltó hordófejek Bámultak, s helyeseltek, reakciójuk gyermeteg Féknyúz, mondanák erre a politikusok Nincs még vége, majd az utcán folytatjuk fol Az elnök az önuralmától vezérelve Mivel a terem a demokrácia […]
Porból valánk és porrá leszünk? Porrá lesz a földi porhüvelyünk… Mi még csak valánk, de meddig? Szeretteink, már nem újrakezdik. Sírkertnek hívják a lakhelyüket Ott lelték meg végső nyughelyüket. Szeretteinkről szólok, emlékezésül, Könnyes szemmel emlékezünk, keményül. Szeretteink már itt laknak, véglegesen, Itt is maradnak, most már ténylegesen. Így mi járunk hozzájuk, halottak napján, És év […]
Rózsa Iván: Nun sex monk rock (Hommage à Nina Hagen) Abszolút koncentráció, Transzcendentális meditáció; Ez a rendszer ugyan kinek jó?! Nonszensz lett a való… Nun sex monk rock: Mindenki csal és lop… Rádió Jereván most Kossuth Rádió: Hans Ivanovics Hagen nekik nem való… Tehetetlen árnyak-lények: Lassan már mindentől félnek. A nagyvezír a legnagyobb tahó: Ez […]
Rózsa Iván: Magam magam A magam egyszerűségében elég bonyolultnak tűnök… De előbb-utóbb tán még Istennek is fel-feltűnök… A magam bonyolultságában az egyszerű lények csak legyintenek rám: Pedig egyszer eljő az én korom, hisz ez az én hazám! Budakalász, 2019. október 18.
Rózsa Iván: Hol az igazság? A tenger virágai poshadnak… Hévíz tavirózsái virulnak… Kinek jutott tenger, kinek nem: Hol az igazság, nem tudja senki sem… Budakalász, 2019. október 18.
Rózsa Iván: Ki mennyit ér? Az idő hullámhosszán megáll az idő: Netán fekete lyukaké a jövő?! A tér erőterében feloszlik a tér: Mint Isten előtt, mindenki annyit ér… Budakalász, 2019. október 18.
Csonttá fagyott útszéli virágrögök, eltévedt és lepergett délelőttök. Kínlódó újra szeretni vágyás, groteszk fintorba torzult mosolygás. Tétova, egymást kereső kezek, Sohasem találkozó tekintetek. Meggondolatlan kimondott szavak, Melyek a múltból visszhangzanak. Egy arc a fényképről még utánanéz, Az egy egyetlen átöröklött igaz emlék. Minden más csak félbeszakadt gondolat, Mely végtelen képzeletekből fakadt.
Néhai rokonokat meglátogattam… Lépteimmel lassacskán araszolok az avaron, Gyertya és mécses lángok végig kísérnek utamon… Bejöttem én nyitott kapuszárnyon. Ülök majd padon. Virrasztott éjjel… Letaglóz a fájdalom… Vágy-domb még épül… * Éjjel, fogy remény, Sötétség, nem segítség. Szívben, gyász az úr! * Varázslatos, arany-napsütéses világ ez, De a mélyben lakó, ha kinéz, szakadt nemez. Reggel […]
