– Akkor megmérjük a lázadat – mondom Lilinek ellentmondást nem tűrve, és sokkal határozottabban, mint gondolom, mert teljesen tanácstalan vagyok. El nem tudom képzelni, hogy miért nem akar holnap iskolába menni ez a gyerek. Legalább egy félóráig faggattam, hogy mi baja, mije fáj, a hasa, a torka…, no ennek “se füle se farka”…, inkább megkeresem […]
Történelmi lecke Mint a lehullott őszi falevelek halmaza Úgy borítanak be a felhalmozott történelmi leckék Aztán elsöprik az útból, s guanóval borítják a fecskék Múltunk, s közelmúltunk megszenvedett perceit S ha volt is jó , lerombolják maradásra ítélt értékeit. Nem volt elég, nem volt elég a történelmi lecke Pedig többször lett a józan pillanatok kegyeltje […]
(Septolet) Micsoda ködgomoly! Nem mosoly… Nem látok kutyaházig, Marad sokáig… Napfény, benne oszlik, Foszlik, Porlik… * (Senrjon) Idő levelet rezez, Szépség valószínűtlen! Ez az. Körgomoly gurul. * A köd ábrázolása, Vak festőnek nem feladata. Nap, csak áttetsző. * Már van őszi ezer szín, Otthon, csak duruzsol a kályha. Nyálkás, hideg köd. * (Septolet) Kéményen, Gólyafészek […]
Szerelmi vágyódás a romantikázásra… Édes Amálka, Messze, távolból, jer, mert várlak. Légy kartávolságra, imádlak. Legyél velem, fogd kezem, ne kergess bánatba. Van enélkül is bőn’ bajom, létem álarcba… Édeském, Málka Kerülj elő, kérd ölelő kart. Szerelmem szomorúfűz… vízpart. Közben azért beleturkálnék… dús hajadba. De finom lenne, bent a szeretni- valódba. Édeske, Mála! Főzöm az ebédet […]
Óh, Te táncos lábú, finomkodó Óh, Te zavart-lelkű, csillám-szóró, Óh, Te ígérgető, vágyfokozó, hitegető, Óh, Te hazudozó, álomhozó sötét felhő! Óh, Te élet, miért is vagy Te ilyen csapodár, Óh, Te élet, miért nem… mikor kegyelmezel már? Vecsés, 2013. június 5. – Kustra Ferenc
Vakon megyek nagyon sűrűdő ködben, Ha jól hallom nem jön senki mögöttem… Egyedül ballagok véges utamon, Nem látok semmit se, teljesen vakon. Magam vádoltam komisz árulással, De a népem árult el, jajdulással. Tudom a megoldást, nem érdekel senkit, Csak sír a népem, de miért nem tesz semmit? Ki volt rám kíváncsi és kik is hallgattak […]
Ahogy nincs soha lelke az időnek, Hódolnék, ama perverz élvezetnek, Hogy a pillantásomat tövig döfném, Háta közepébe, nem erőlködvén. A pechről szólok, e sátánfajzatról, Kit, már ki kéne rúgni a világból, Mert nem hagy békén, szelleme tobzódik És nem ereszt, fog és csak erőlködik. És a vihar, tovább dühöng, zakatol, A hullámok egymást tolják egymástól. […]
Forrón sütő nap és a poshadt tócsák… Ezek manapság természeti csodák. Száradó muskátli az ablakba, Konyult mezei virág… határba. Én jó meleg homokban csak úgy hasalok, Hátamon görögnek homokszem gyalogok… Hová görögtök szögletes homokszemek? Ha megszáradtok, úgyis csak leperegtek…. Vecsés, 2013. július 17. – Kustra Ferenc
Giling-galang… bim-bam… Szinte cseng a lélekharang. Bim-bam… giling-galang… Ki húzza kötelet? Minek? Lélek nem ad jelet, Végleg üresedett…? Lélekharang most már Örökre halk, néma marad… Csendes lélekharang… Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt; Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a szerző engedélyével.
Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát, Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját. Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél, Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél. Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna, Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna. E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer Segítség volna a szél, legalább egyszer. Görcsölünk, mint hal […]
