Életmeditálás, versben és apevában… Jártam én sokat a macskaköves utakon, Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon. Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs, Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs. Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon, Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon… Volt Múltban Jó és rossz. Voltam fenn s […]
Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt, De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat. Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje, És majd jön biz’ a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje. Tavasszal, lesz talán bú vagy esetleg harag, De mi nyugodtan pihengetünk a fák alatt… Tavaszi nap sugara villódzva […]
A tájra, fekete felhőréteg borult, Ettől még a Nap sugara is lekonyult. Pár órája, még a Nap sugára zavarta a szemünket, Ezért még hordani kellett a sötétes napszemüveget. Most meg már a levegőben van a nagy vihar szele, De olyan, hogy még el is törhet az esernyőnk nyele. Ebbe a viharba, bőrig ázhatunk És nagyon […]
Bús fürdőruha, Úgy szeretne dolgozni. Strand is már hideg. * Avarpaplanban Élvezem puhaságot. Levélreccsenés. * Ősz jött pőrén, mélázgatnak múlást súgó Lomb-mocorgások, és az éppen lehulló Csillagok távoznak mennyei létünkből, Nálunk meg lesz avar-takarás levélből, Megzizzen nyomukba a part menti nádas, Szellő dala becsapós, mert mézes-mázas. * Eső hidegül, Arcomon őszi a víz. Szürke az […]
Hajolj le hozzám, de ne vedd el javaim, Erdőmben járva csodáld magas fáim. Hegyek patakja zúgva rohan lábadon, Hűs vizébe kortyolsz, forró nyári napon. Nézd a mező, hogy ontja virágait, Méhek tánca alatt bólintó szirmait. Egy fecskepár villan a horizonton, Őzsuta szökken, harmatos csaliton. Tedd le a fegyvert, ha erdeimben jársz, Kezedben miért […]
Most nem az ébresztő dallamára ébredt. Valami kellemes bizsergés nem hagyta tovább aludni. Rutinból nyúlt át, de Bence már nem volt mellette. Kedden mindig hat órakor indul, hogy a reggeli csendben nyugodtan át tudja nézni a délelőtti műtétre váró betegek kórlapjait. Zita lágyan simította végig a lepedőt, és még érezte a férfi testlenyomatában megbújó halvány […]
Kisurranó beszerző A néni öreg volt, elhanyagolt, büdös és lopós. A történet a polcok között kezdődött. Pontosabban a „leértékelt árucikkek” feliratú területen. Ott állt az idős hölgy, újatlan kesztyűben, kétes tisztaságú, egykor szebb napokat látott zöldesszürke lódenkabátban és válogatott. Kezébe vette a termékeket, forgatta, nézegette, megpróbálta kisilabizálni az árukat, majd néhányat a kosarába tett, a […]
Időm lassan telik, felveszi őszi, aranybarna színét, Ki tudja, még mennyi van, és természet kioltja életét. Avarszőnyeget alkot a sok fű és leesett falevél, És a legszemcsésebb az, amely utolsónak, ki földet ér… Meghallod-e, hogy éjjel olyan nagyon horkolok? Meghallod-e, hogy napközben ordítva hallgatok? Meghallod-e, ezt hallgatva csak hallgatnak angyalok? Meghallod-e, mikor néha nagyon bölcsen […]
Végleg eltakarják a ködös távlatok… Múlt hangját lassan, végleg eltakarják a ködök, Avaron haldokló falevelet rezegtet… szél És későn, este a súlyos esőfelhők fölött, A nap már nem izzó forrósága, aludni tér. Estefelé a kutyák nagyon ugatnak, Vakkantásuk nem szűnik, hallom szüntelen, Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak, Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem. Sok levél […]
Egyszer, úgyis bezárja a kör, saját magát. Egyszer, úgyis megtalálja a zsák a foltját, Vehemensen bízok, hogy körön belül leszek, Vehemensen bízok, hogy a foltra rálelek. (Apeva) Míg Telik Erőmből Családomért Mindent megteszek! Míg Bírom, Családom Összetartom. Kör bezárulhat. * Mikor a családi körben, zúgva záródik a kör, Mikor a családi körben, záródás végigsöpör, Mikor […]
