Sosem remeg Tudom, a fény milyen sebes, azt is, hogy a kenyér muszáj. Tudom: talál, aki keres, tudom, miket beszél a száj. Tudom: a jó mindig helyes. Tudom, Isten mindent megért, de nem tudom: mindez miért? Látom, a hold milyen kerek. Hallom, hogy a kutya ugat. Bizseregnek bennem erek s elvérzem a Helyes […]
A száműzött 1. Szeretnék… De szeretnék otthon lenni… almafámról almát enni. Almafámról körtét enni. Minden vágyam csupán ennyi? Elkergetett Démon, messze, hol a hazám teste-lelke? Bolyongok a senki földjén, ágyam ott, hol ér az este. 2. Nem! Én mindenütt otthon legyek! Ahol hiszik a Nagy Egyet, ahol a szép csúnyát kerget, ahol égbe nőnek […]
Talán nem mindig értesz. Talán túlontúl féltesz a világtól! Úgy hiszed, elragad, leránt, vagy épp a magasba repít, eléget, mint száraz gallyat a tűz, elűz, mint vadat a lángoló erdő, a füst, rángat, mint egy csiptető tartotta rongyot a szél, eltaposva leszek, mint a parázsló cigarettavég… Talán túlontúl féltesz, s félted magadat a léttől, mi […]
(3 soros-zárttükrös) Igyekszem én vesztesen is méltatni a káoszt, Kedvenc ételem tésztán, a barnás, sütött káposzt’… Igyekszem én vesztesen is méltatni a káoszt. (Senrjú) Életem káosz, Vesztesként is harcolok. Éltet a remény… * (Septolet, halmazrímben) Érző lélek Vagyok, élek… Remélek! Gonosz lelkek Körülölelnek, El nem mennek Lábam körül fetrengenek… (10 szavas) Szívemben szeretet, szebb jövőt […]
Szegény embert ág is húzza. No, de ennyire? Csak csúszok-, csúszok lefele. No, de ennyire? Nincsen kocsim, nincs lakásom. No, de ennyire? Család se nagyon támogat. No, de ennyire? Csalódtam benned barátom. No, de ennyire? Nem nyertem a választáson. No, de ennyire? A siker meg csak kerülget. No, de ennyire? Persze igaz, hibás vagyok. No, […]
Nézem a caj láncomat, kopott. Olyan, mint egy nyugdíjas kokott. Kopott vagy anyaghibás, törött? Ügy tűnik eleget körözött. A cajom kormánya deformált, A csengő sem szól már, korrodált. Küllők töröttek, hiányosak, Úton fuvallatok pofoznak. Haladnék a ronccsal, cajoznék, Országút vándora lehetnék, De nem lehetek nincs eszközöm, Nem sok, de nincs ennyi örömöm. Vecsés, 2002. március […]
Csatázni haza Megyek. Birkózok veled. Elsöprő mámor. * Ágyba ruhástól Döntöttelek, vágyunk nőtt. Szemed homálya. * Csukott szemedet Nézem. Élvezem. Rebeg. Szád is kinyílik. * Hasad meztelen… Közben nem unatkoztam. Tevékeny vagyok. * Lihegésedet Figyelem és élvezem… Győz szeretetünk. * Most szív, azonos… Tett-mezőt beavatni.! Már egyek vagyunk! Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc […]
Fekete vihar, Függönyt von, ne lássalak! Én erőlködök. * Fekete felsők Eltakarják napodat. Egyszer vége lesz. * Fekete éjjel, Te hiányzol fényemnek! Áraszd szépséget. * Sötét harcosa, Kard nélkül, pennával ví’! Ölés fajtája. * Sötét harcosa, Szemed fényére vágyik. Boldog pillantás. * Sötét harcosa Teljes szeretetre vár. Fönn, béke csúcsán. * Ülünk parázsnál, Eledel mennyei […]
Nehéz a nyárvéggel, közeledő ősszel szembenézni, Bár nagyon jó az új, szép színekre ámulóan nézni. Jön még az is, hogy zenét játszik a finoman szitáló eső Mi esernyő alól hallgatjuk, sétálunk… arcunkba verdeső. Cinkos mosollyal a Nyárra kacsint a közeledő Ősz, Most kezdi illegetni magát, kacérkodik, mint dizőz, De tudjuk azt is, hogy csak álnokoskodik, […]
Még égnek a völgyben a napsugár-nyalábok, Még rezeg csendesen, az elszáradt falevél. Még nyár van itt a völgyben, ideszorultak a hő nyalábok, Még élvezzük a nyár végét, pedig van már neki menlevél. Még kifekszünk a fűbe, horgásztó partjára, süttetjük a hasunkat. Még elmélázva bambulunk az égbe, tükörként… keressük magunkat. Még behabzsoljuk az utolsó csepp „D” […]
