17
visits
0
comments
Posted in
Rózsa Iván: Jisei Most Isten szólít, De korántsem kényszerít, Csak a zord halál… Budakalász, 2019. szeptember 3.
Rózsa Iván: Kedvenc klánom Kacumoto-san, Az utolsó szamuráj: A büszke vesztes… Budakalász, 2019. szeptember 3.
Rózsa Iván: Ősz Nincs már nagy hőség – Színes leveleikkel Üzenik a fák… Budakalász, 2019. szeptember 3.
Edit Szabó : Egy csésze kávé . Vendéglő teraszán tündököl a szépség, álomszép formában hófehér jelenség, asszony ül székében csipkés ruhájában, abroszon felszolgált, gyönyörű pohárban kávéja illatoz, fogyasztásra várva. . Nem látni a szemét, mire is gondolhat, fekete szemüveg,keresztben a lába sötét haját magasan kontyba csavarta, egyenes háttal ül ugyan mire várhat, öröme- bánata elvész […]
Égen időző Isten hű szolgája melegét ontja a domb oldalára, hol hamvas gyümölcsök érnek a fényben, buja bokrok ágán fürtökbe fűzve. Mélyről eredő gerincük tartását zúgó zivatarok meg nem ingatják. A gömbölyded szemek, mint szomjas lelkek, isszák az áldást, mit az ég teremtett, s miképp a szent emlő éltető teje, csorog teljes testük gyógyító leve.
Edit Szabó : Nagyon vártalak . Fellobban a remény, megjöhet a párom, minden gondolatom hozzá továbbítom, úgy várlak kedvesem, siess hozzám haza, ölelő két karom állandóan nyitva. Szakadhat az eső, két szemedben látom, lehet a forró nyár, pillantásod várom, messze vagy én tőlem, szerelmes életem, két karod öleljen, testünk érintkezzen. Érzem szívednek forró dobbanását, érezzed […]
Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában. Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget, A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. * Az idő szeszélyes, Kicsit nyár, majd vihar tombol. Fázós magány vacog. * Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal, És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal. * Egy […]
Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban . Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak a mai napra. Reggeli, elsőnek mindig a két kutyám, a hófehér Hattyú – aki három nap távollét után este hazatért, majd anyja ,kit több napja csak tejjel itattam – szétfeszítve […]
Hajnalodban az üde ébredés vagyok Éjjeledben mécsesként lángolok, Látásodban a szemed én vagyok Járásodban ringó lépésként ragyogok Főztjeidhez a köretet én adom Izzó szívvel meg is sózom A szép két kezed az én kezem A két szemed az én bájos életem A végtelenséged nálam ér véget Látod életem, mennyire szeretlek? Befestem neked az égboltot […]
Menekültem, a föld minden mocskától menekültem, Mert nekem nem kell látszat, és mesés küllem, Csak a szárnyaim. S ha úgy is tűnik, meggyengültem, Nem igaz. Jó ez így, így a legjobb, Hogy töröttek a lábaim. Erős szárnyú, törött lábú gólyamadár: Ez lett belőlem. Már csak arra mehetek, ahol nincsen határ, Mert minden akadály menekül […]