Engedd a fénynek, hogy megsimogasson, Hagyd a szellőt, hadd borzolja a hajad! Locsold a virágot, s bimbója fakad, Tartsad a szerelmet mindig parázson! Szeresd, ki veled tart a Te utadon, Gyönyörködj a hajnalban mikor pirkad, Örülj a Napnak, hogy újból Rád virrad, S tudd: sok társad él ezen a világon! Az élet szépsége rajtad is […]

Szállj fel büszke, nagy madár, jelképe szabadságnak, Röpülj a tenger- és égbolt között, vidd hírül igazságnak! Hirdesd- Sas- , hogy van tudatban az égben szabadság, S van a Földön a fejekben bizalmatlanság! Tudasd, hogy itt lent még élnek békére vágyó emberek! Ők szabadságra vágynak, s élnek velük gyermekek. Add hírül, hogy sok helyütt inogva áll […]

Emlékeimben gyönyörködöm, Szívemben simogató meleget érzek, Kint a lombok közt épülnek a fészkek, Arcomra kiült a boldog öröm. Szikrázó narancssárga fények ölelkeznek, Szemembe kacsintanak, s gyorsan elillannak, Rigófütty ébresztett: hajnali dalosai a tavasznak, Lelkemben ők húrokat pengetnek! Alszanak már a csillagok, Fénylő szemüket szerelem- fátyol takarja, Lelkük melegét a tündöklő Nap vigyázza, S estére születnek […]

Kocsmában ül a bánat, Kettétört életét borba fojtja, Vigasz nélküli lelkét könnye áztatja, Társult vele a kárhozat! Hej! Mikor zöld volt a határ, Faluvégen szedtük a kék ibolyát, Csókos szádat csókkal simogattam, S örömömben a “nagybőgőbe beugrottam”! Hej! “Te rongyos élet”, Mit tettél velem? Elengedted Kedvesem, S elhagyott reménységem! Kocsmából távozik a bánat, Sírkert lelke […]

I.rész :  Emlékek szívébe bújt szeretetünk, Felejthetetlenül elmúlt oly sok év! Az én hajóm úszik, s Neked ott a rév: Külön- külön szárnyal már a mi lelkünk. Sikertelen küzdelem volt életünk. Szerelem volt, s benne is a kellő hév, Mégis Rád fente kaszáját ” ez a név” : Így megszakadt boldog létünk! Nem volt választás, […]

                                                             A magyar haza zászlaját Emeld magasra ahol élsz, Zengd mindenfelé himnuszát, Vess el mindent, amitől félsz! Nyisd meg a szíved kapuját, Áramoljon lelked fénye, Add […]

Csendesen elmúlik az éj, Sötétség varázsa elszáll, Feledésbe merül a kéj, S a volt álomkép továbbáll. Őseimből senki sem él, Szívem fájlalja a múltat, Eszem békés jövőt remél, S nem látom az oda utat. Egy ideális világban A népek testvérként élnek, Gyermekáldás vigalmában Az ő jó sorsukban hisznek. Jövő építése a cél, Alapja : családszeretet. […]

 Őrjítő a csend, Magányhoz szól a harang, Megdermed a könny, S csillagot éget a Nap! A küszöbön áll a lélek, A csendet felfalja egy jaj, Szívet szorongat az élet, S az kialszik hamar! Lelke áldott, s mégis eltávozott, Ó, mondd meg miért? Miért folyjon annyi könny Ha nincs rá ok? . Ó, mondd! Mondd meg: […]